IX. Fejezet

Emily szemszöge

Reggel mikor felkeltem és elmúlt a kómásságom eszembe jutott, hogy ma vasárnap van. A fiúk ma jönnek vissza Londonba és a turné előtti napon egy házba megy az egész csapat. Az elmúlt hat napot mindenki a családjával töltötte, mivel egy darabig nem fogunk találkozni. A reggeli jó hangulatban telt, de siettem, mert tízre, max. fél tizenegyre ott kellett lennünk. A bőröndjeimet már tegnap este összepakoltam, hogy lehetőleg semmit se hagyjak itthon. Austin háromnegyed tízre itt volt értem, így ideje volt, hogy elkezdjek búcsúzkodni. Anya hála a terhességének sírva fakadt, míg Sarah és Nicole műmosollyal az arcukon kívántak jó utat, remélve, hogy lezuhan a gépem. Mivel nem szeretek igazán búcsúzkodni egy „Ígérem jó leszek és ha megérkeztünk hívlak” mondat után, bepakoltuk a táskáimat a csomagtartóba és elindultunk a ház felé. Az út alatt végig arról beszéltünk, hogy milyen lesz a turné. Mikor megérkeztünk a fiúk (értsd: Liam ) kijött segíteni. Nagy nehezen becipeltük a táskákat, majd megmutatta a szobánkat, ahol egy éjszakáig fogunk lakni. A körbevezetés után megkérdeztem, hogy melyik Louis szobája. Kopogtattam, mire Lou kiszólt, hogy nyitva, így beléptem az ajtaján.

- Szia! Milyen volt Doncaster? – kérdeztem.

- Jól volt otthon lenni. Már nagyon hiányoztak. De te is hiányoztál. – mondta és magához húzott. Ezt a tökéletes pillantott a telefonom rezgése szakította meg.

*Kicsim, itthon hagytad a hajvasalódat. Chris-szék most mennek a reptére, úgyhogy elviszik neked. Majd ír ha ott lesz. Szeretlek.*

- Mit hagytál otthon? – kérdezte, és gonosz mosoly jelent meg az arcán.

- A hajvasalómat. – válaszoltam és elindultam lefelé, mert apa írt, hogy itt van.

- Siess! El szeretnélek vinni valahova. – szólt utánam.

Louis szemszöge

  

Em lement az apukájához a telefonját pedig csak az ágyra dobta. Tudom, hogy nem szép dolog, de kíváncsi voltam, hogy kivel mit beszél. A sok üzenet között megpillantottam egy igen érdekeset, mi szerint valami Nick nagyon szereti és alig várja az estét. És ez a Nick nem volt más, mint Nick Jonas. Ledöbbentem. Ezt nem gondoltam volna, de nem mondom el neki, hogy tudom.

- Szóval hova megyünk? – kérdezte izgatottan Emily.

- Egy utolsó látogatás Londonban. – mondtam.

- Tényleg? – csillant fel a szeme.

- Igen. Gyere induljunk! – nevettem rá.

- Oké. – mondta, megfogta a kezem és lerohantunk a lépcsőn.

- Elmentünk! – kiáltottam többieknek, majd kiléptünk az ajtón.

- Szomjas vagyok. – szólalt meg Em olyan tizenöt perc után.

- Mindjárt itt egy kávézó. Kérsz valamit?

- Ha lehet. – nézett rám.

- Neked mindent szabad, butus. – és mosolyogva magamhoz öleltem.

- Nem vagyok buta. – sértődött meg.

- Gyere menjünk. – kinyitottam az ajtót és előre engedtem.

- Köszönöm. – vigyorgott rám.                  

Miután megvettük az almalevet elindultunk a Trafalgar tér felé. Össze-vissza rohangáltam a Kevinnek között, amikor  meghallottam, hogy valaki szól Emilynek. Megfordultam és azt láttam, hogy Nick Jonas ölelgeti a barátnőmet. Ekkor teljesen elborult az agyam és nem gondolkodva neki rontottam(Nicknek). Csak az volt a baj, hogy a szökőkút mellett verekedtünk, így egy tökéletes mozdulattal beleestünk a vízbe. Em sikítozott, hogy hagyjuk abba és azt kérdezgette, hogy mi  a bajom.

- Ember, megőrültél?! – ordított rám Jonas.

- TE küldözgetsz sms-eket az ÉN barátnőmnek! – ordítottam vissza.

- Hogy mit csinál? –nézett rám nagy szemekkel Picúr.

- Azok az sms-ek, hogy „alig várom, hogy találkozunk”, „nagyon szeretlek”, akkor mik? – bámultam rá értetlenül, mire mindketten elkezdtek nevetni.

- Azok már vagy másfél évesek. – mondta Nick – csak miután abbahagytuk a randizást jó barátok maradtunk. Na jó azt hiszem én megyek. Jó utazást. – búcsúzott el.

- Emily, kérlek ne haragudj rám. Nem kellett volna elolvasnom, sem rátámadni Nick-re.

- Nem haragszok. Gyere menjünk haza. Át kéne öltöznöd, mielőtt megfázol. – megfogta a kezem, és kivezetett a bámuló tömegből.

- Legtöbb lány ordibálna velem. Te miért nem csinálod? – érdeklődtem.

- Egy: mert én nem vagyok olyan, mint a legtöbb lány, kettő: szerintem nagyon cuki, hogy féltékeny voltál. De lehetőleg máskor majd kérdezz meg. Rendben?

- Megbeszéltük. Fázok. – jegyeztem meg elmésen.

- Szerintem ez címlap sztori. ” Louis Tomlinson összeverekedett a Jonas Brothers-ből ismert Nick Jonas-szal”. Remélem képek nem készültek. – gondolkodott el.

- Ezért még kapni fogok Simon-tól.

- Megvédjelek? Engem szeret. Amúgy biztos nem bántana. – mosolyodott el pimaszul.

- Veled meg mi történt? – lepődött meg Liam.

- Szerintem holnap megtudjátok. – válaszoltam – De ha nem bánnátok felmennék átöltözni.

- Menj csak. Addig a cica itt marad. – húzogatta a szemöldökét Hazz.

- Hogy a cica őszinte legyen, a cica éhes. – vágta rá egyből Em.

- Gyere menjünk szerezzünk tejet a cicának. – nyújtotta a kezét Harry.

- Benne vagyok. – fogta meg a kezét és elindultak a konyha felé.

- Ezt ti is láttátok? – néztem az ajtó irányába, ahol eltűntek. –Inkább megyek öltözni. – és felmentem a szobámba zuhanyozni.

Emily szemszöge

- Mesélj csak. – ültette le Harry egy székre.

- Louis összetűzésbe került egy fiúval. – foglaltam össze a történteket.

- Hogy micsoda? – kérdezett vissza Hazz, miközben egy pohár tejet rakott elém.

- Elkezdett verekedni Nick Jonas-szal, mert elolvasta a régi sms-eimet.

- Szóval féltékeny volt. Ez jó jel. – gondolkozott el.

- Miért is jó jel?

- Mert ha féltékenykedik, akkor tényleg szeret. – okoskodott.

- Köszi. Ez biztató.- mosolyogtam rá.

- Na mindegy. Beszélgessünk a holnap esti koncertről. – váltott témát Göndörke.

És ezzel kezdetét vette egy igencsak hosszú társalgás.

*másnap reggel*

- Jó reggelt Hercegnő! – ébresztett fel Lou.

- Jó reggelt neked is. Hány óra van? – köszöntem.

- Reggel hat és hatvan perc múlva indul a repülő. Úgyhogy kezdj el készülődni.

- Miért nem tudtál hamarabb felkelteni? – néztem rá morcosan.

- Olyan cuki voltál alvás közben, hogy nem volt szívem felébreszteni. – és egy szívdöglesztő mosoly jelent meg az arcán.

- Ne csináld ezt. – kérleltem Louis-t.

- Mit? – kérdezte pimaszul.

- Inkább menj ki, hogy feltudjak öltözni. – kergettem el a perverz gondolatait.

- Tíz perced van. – szólt még vissza az ajtóból.

Egy gyors zuhan után felöltöztem és már rohantam is le a lépcsőn. Hála az égnek a fiúk voltak oly jószívűek, hogy lecipelték a bőröndjeimet.

- Kész vagyok! – kiabáltam.

- Akkor mindenki kész? Indulhatunk? Biztos mindent elpakoltak? Semmit nem fogunk itt hagyni? –bombázott a kérdéseivel Liam.

- Ha valamit itt hagyunk, max. veszünk egy újat. - nyugtatta meg Zayn az apukánkat.

- Akkor induljunk az első közös világkörüli turnénkra! – kiáltott Niall.

* A repülőn*

- Niall, ne egyél már meg minden kaját! Más is éhes! – szólt rá az ”apukánk”.

- De én éhesebb vagyok! – nyafogott a szőke herceg.

- Mindig ezt csinálja? – kérdeztem Louis-t, miközben a vállára hajtottam a fejemet.

- Igen. Énekeljek neked? Kicsit álmosnak tűnsz. – jegyezte meg.

- Megtennéd? – rebegtettem meg a szempilláimat.

Louis szemszöge

- Neked bármit. – néztem rá és belekezdtem a Little Things-be.

Egy ideig csendben hallgattam a szuszogását, de, hogy őszinte legyek kicsit unatkoztam. Óvatosan leemeltem Emily fejét a vállamról és átültem Harry mellé beszélgetni.

- Miért támadtad meg Nick-ket? – kérdezte.

- Azt hiszem féltékeny voltam. – vallottam be igazat.

- Én is ezt mondtam a cicának.

- Hogy mit mondtál? És miért hívod cicának?

- Azt, hogy féltékeny voltál, amiből én azt szűrtem le, hogy igazán szereted. Nem tudom. – bámult arra a helyre, ahol Em ült.

- Te azt mondtad neki, hogy szeretem? – akadtam ki csöppet.

- Aha. Miért? – csodálkozott.

- Inkább visszaülök mellé, hogyha felkel, én legyek az első, akit meglát. – köszöntem el a legjobb barátomtól.

Mindjárt leszállunk, de Emily még nem kelt fel, így rám maradt a feladat, hogy felkeltsem.

Emily szemszöge

- Ébresztő. Mindjárt leszállunk. Ébren vagy? – szólongatott Louis, mire válaszom az volt, hogy átfordultam a másik oldalamra.

- Szóval ébren vagy? Igaz. Mert ha nem lennél ébren, akkor nem fordultál volna át.

- Fent vagyok. Jó? – nyögtem, miközben megmozgattam az elzsibbadt testrészeimet.

- Látom. És mi lenne, ha be is bizonyítanád? – nézett rám és ajkai vészesen közel kerültek az enyéimhez.

- Kérjük kapcsolják be öveiket. Megkezdjük a leszállást. – szakított félbe minket a hangos bemondó.

- Később bepótoljuk. – ígértem és elfordultam, hogy megtegyem az utasítást.

- Nem lehetne most. Már bekötötted magad. – nyafogott Lou.

- Nem. Kelts fel, ha leszálltunk. – mondtam és behunytam a szemem, hogy még egy kicsit pihenjek.

- Már megint aludni akarsz. Hány órát alszol te egy nap?

- Nem tudom. Akkor pihenek, amikor van rá lehetőségem. – válaszoltam, és ezután Louis is csendben maradt.

- Megérkeztünk. – szólt a barátom és kicsatolta az övemet.

- Végre talaj! – kiáltottam és kirohantam a repülőből.

- A kézipoggyászodat kihozza majd le? – kiabált utánam Harry.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá és megvártam, hogy ideérjen és elvettem tőle.

- Máskor is cica. – mosolygott vissza rám.

*A szállodában*

- Na Emily húzol először? – kérdezte Liam és felém nyújtott egy sapkát.

- Mit kell kihúzni? – érdeklődtem.

- Ja tényleg. Te nem tudjátok. Mindig kihúzzuk, hogy kivel alszunk, hogy ne vesszünk össze. – magyarázta.

- Aha. És ki fog húzni?

- Te, Harry, Lexy és Niall. – nézett rájuk megerősítésként.

- Akkor kezdhetem? – és már nyúltam is bele a sapkába.

- Mondd, hogy az én nevem van a cetlin. – kérlelt valakit Lou.

- Nem. Zayn alszik velem. – mondtam és megmutattam a papírt.

- Nem velem akarsz aludni? – háborodott fel Hazza.

- Tudod, hogy szeretlek meg minden, de őszintén, ha Em a te barátnőd lenne, akkor te kivel akarnál aludni? Vele vagy velem? – kérdezett vissza Lou.

- Persze, hogy a cicával. – vágta rá gondolkodás nélkül.

- Azt, hiszem ezt bóknak veszem.

- Harry, te jössz. – tartotta felé a sapit az ”apukánk”.

- Az enyém vagy Louis. – pillantott rá kissé érdekesen Göndörke.

- Liam. – mondta Lex, miután ő is húzott.

- Már csak mi maradtunk. Austin te alszol velem egy szobában. Ugye nem horkolsz? – nézett rá félve a választól.

- Nem. Emily biztosíthatja.

- Akkor megnyugodtam. Csinálunk twitcamet? – huppant le a kanapéra, a mi szőkeségünk.

- Jó ötlet. Hozom a gépem.  – mondta Zayn és elrohant.

- Valaki írja ki, hogy mindjárt jelentkezünk és, hogy várjuk a kérdéseket. – mondta Liam.

- Majd én! – kiáltottam és elmentem a telefonomért, ami a földön hevert az előszobában.

@Emily_C_Lewis: Hahó mindenki! Mindjárt twitcamezünk és mielőtt megkérdeznétek a fiúk is itt vannak. Meg Austin és Lexy. Várjuk a kérdéseket  xx Em

- Kiírtam. Héj! Nekem nem hagytatok helyet! – néztem végig rajtuk, mert az egész kanapét elfoglalták.

- Gyere az ölembe. Valamivel még úgyis tartozol. – húzogatta a szemöldökét Louis, a többiek meg elkezdtek húúú-zni.

- Inkább a földre. – mondtam.

- De akkor nem látszol a kamerában. – érvelt Lou.

- Mindenképp elérnéd, hogy az öledbe üljek, igaz?

- Aha. – válaszolt és egy elégedett mosoly jelent meg az arcán.

- Nem bánom. – ültem le a ”helyemre”.

- Akkor kezdünk. – jelentette ki Zayn.

- Sziasztok! Élőben jelentkezünk a turné első helyszínéről. Az első  kérdés, hát ez nem is kérdés, hanem egy elég érdekes mondat. Szóval @ILOVEYOULOUIS azt mondja, hogy „Takarodj ki Louis öléből te kis r****c!!!”. – olvasta fel Niall.

- Na idefigyelj! Ha igazán szeretnél, akkor nem írnál ilyeneket. És még csak nem is ismered Emily-t, úgyhogy milyen ismeretek alapján írsz ilyet róla? – válaszolt a barátom, mielőtt mondhattam volna bármit.

- A következő kérdés @monica448-tól jött és azt szeretné tudni, hogy várjuk-e már az esti koncertet. – olvasta fel megint Niall. Úgy látszik ő az olvasónk.

- Igen. Én már nagyon várom, de szerintem a többiek is. – felelt Liam.

- Mióta vagytok legjobb barátok Austin-nal?

- Ömm, nem tudom. – és elkezdtem gondolkozni és közben a szám belsejét harapdáltam.

- Régóta – vágta rá Austin – és nála nem is kívánhatnék jobb legjobb barátot.

- Úgy megölelnélek, de olyan messze vagy. Távölelés! – és megöleltük a levegőt.

- Emily, mi volt az első gondolatod a fiúkról? Ezt @DirectionersfromHungary szeretné tudni. Oda is megyünk koncertre, igaz? Most már legalább tudjuk, hogy ott is vannak rajongóink. – elmélkedett a szőkeségünk.

- Az első benyomás. Harry perverz, de kedves. Jól elszoktunk beszélgetni. Liam kedves, segítőkész, aranyos, barátságos és még sorolhatnám ezer évig. Zayn keménynek, sérthetetlennek mutatja magát, de kell neki valaki, akinek kiöntheti a lelkét. Niall hiperaktív és mindig éhes. Louis meg zavarba tudod hozni. Ráadásul csak rám mosolygott, semmi más. Én meg elpirultam. De amúgy cuki meg minden, amit egy barátnő elmondhat a barátjáról. – fejeztem be.

Louis szemszöge

*Este, a koncert előtt*

- Tuti el fogom rontani. Nem látta valaki a telefonomat? Austin megcsörgetsz? – hadarta Emily.

- Nyugi. Még sohase rontottál. Nem most fogod elrontani. – próbálta lenyugtatni a legjobb barátja.

- Gyere ide, kicsim. – szóltam neki és kitártam a kezeimet, hogy átölelhessem.

- Félek. Mi van, ha elcseszem? – pánikolt be teljesen.

- Nem lesz semmi baj. – mondtam és a hátát simogattam, hogy kicsit megnyugtassam.

- Mindenki kész van? Akkor kezdés. Színpadra emberek. – mondta a szervező, így elindultunk a helyünkre.

- Akkor hajrá. – mondta Niall és kirohant a tömeg elé.

*A koncert felénél*

- És most következzenek a Twitter kérdések. – kiabálta Zayn a mikrofonba.

- Az első kérdés @lizzyone_d-től jött és azt szeretné tudni, hogy Emily és Louis, hogy ismerkedett meg.

- Te mondod! – mutatott rám Emily.

- Emily ment haza próbáról és nekem jött. Elesett, én meg segítettem neki felállni. Bocsánatot kért, én rámosolyogtam, ő zavarba jött majd elrohant. Ennyi.

- @LoveOned azt kérdezi, hogy eltudnék énekelni a Mizut? – olvasta fel Harry, majd néma csönd lett az arénába, ami elég elképzelhetetlen mivel elég nagy az aréna.

Négy lány elkezdett énekelni valami furcsa nyelven, és rájuk irányult vagy két reflektor. A két szélső észrevette, hogy mindenki őket nézi, ezért abbahagyták. Próbálták figyelmeztetni a másik kettőt, de teljesen belemerültek a dalba és fel se tűnt nekik, hogy csapkodják a karjaikat.

- Ez milyen nyelv volt? – kérdezte Liam.

- Magyar. – válaszolt az egyik lány az időközben elé tartott mikrofonba.

- És honnan jöttetek ide? – faggatózott tovább Niall.

- Magyarországról. – mondta kissé vékony hangon.

- Aha. A koncert után beszélhetnék veletek? – érdeklődött Hazz, mire a válasz lelkes bólogatás volt.

- Akkor, kísérjék őket a színpad mellé. – mondta Liam a biztonsági őröknek.

Ezután az apró beszélgetés után megszakítás nélkül folytatódott a koncert.

- Sziasztok! Louis Tomlinson vagyok. – mutatkoztam be, hátha kicsit ellazulnak.

- Szia! Én Anna vagyok. Ők pedig Gini, Luca és Lili. – mutatott végig a barátnőin.

- És, hogy kerültök ilyen messze az otthonotoktól?

- Az anyukám testvére itt lakik, és ezt kértük Karácsonyra, meg szülinapra, meg mindenre, amire ajándékot kapunk.

- És tetszett? – kérdezte Zayn és megkínálta őket cukorkával.

- Igen. Imádtuk. És olyan jó, hogy élőben is láthattunk titeket! És minden olyan jó volt! – lelkendezett, azt hiszem Gini.

- Kérhetünk egy aláírást meg egy közös fényképet? – kérdezte Luca.

- Persze. – mosolyogtunk rájuk.

- Hoztunk nektek ajándékot. Reméljük tetszik. – nyomtak mindannyiunk kezébe agy ajándékszatyrot.

- Ez nagyon kedves tőletek. Adhatok puszit érte? – tette fel a kérdést Emily, és már ment is, hogy megköszönje a meglepetést.

- Sajnos mennünk kell. A nagynéném már írt, hogy hol vagyunk. Köszönjük a lehetőséget, hogy találkozhatunk veletek. Sziasztok! – búcsúztak el, és elhagyták az öltözőt.

- Nézzétek egy térkép. Valami Budapestről. Nem ott lesz a koncertünk?

- De arik! Nem akarták, hogy eltévedjünk. - lelkendezett Em.

Majd tovább folytattuk az ajándékok nézegetését. Niall-nek sütöttek sütit, Emily ékszereket kapott, Harry egy kézzel varrott plüsscicát, Zayn egy tükröt, Liam egy „”Szeretem a teknősöket” feliratú pólót kapott. Én pedig egy óriási plüssrépát kaptam.