II. fejezet

Hali! Ebben a részben már feltűnik a 1D, mint ahogy a kép is mutatja. Remélem tetszeni fog. Lécci írjatok komit.

Puszi: christmas.star

 Emily szemszöge:

 Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.

- Picúr, hol vagy és mit csinálsz? - kérdezte Austin

- Otthon. A kanapén. És köszönöm kérdésed, jól vagyok. Amúgy aludtam. - feleltem mogorván.

- Rendben. Tíz perced van, hogy ideérj.
- Hova? - értetlenkedtem.
- Próbára. Ha nem szeretnél elkésni, akkor siess, és válaszomat meg se várva, nevetve letette.

Amennyire a kómásságom engedte, kipatanttam az ágyból, és a szekrényem felé vettem az irányt. Gyorsan kikaptam pár ruhadarabot és berohantam a fürdőmbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem, felkaptam a fekete, szalagos bőr táskámat és beledobáltam miden fontosnak mondható dolgot. Már csak a kocsi kulcs kellett. Már mindenhol kerestem, amikor eszembe jutott, hogy lehet, hogy a helyén van. És csodák csodájára ott volt, így teljesen kész voltam az indulásra. Bezártam a lakásom, és beszálltam az én imádott Lamborghinimbe. Tíz óra negyvenkét perc. Mivel már elkéstem, nem siettem annyira.( Értsd: nem léptem át a sebesség határt.) Olyan fél órás késéssel toppantam be az arénába.

- Nézzenek oda. Úgy látszik haza talált az elveszett bárányka! - kiáltott fel Austin.
- Nagyon vicces vagy. Én is örülök, hogy látlak.

- Nincsen idő bohóckodni. Emily, fogd a mikrofont és mars énekelni. Táncosok, álljatok be.  Kezdünk. - osztogatta a parancsokat, az én szeretett menedzserem.

Épp, hogy felértem a színpadra, már kezdhetem is bele a dalba. Negyven perc folyamatos dalolászás után, kaptunk húsz perc szünetet. Gondoltam meg ismerkedek a táncosokkal.

- Sziasztok! Emily vagyok.

- Szia. Én Hanna vagyok. Ők pedig sorba Katy, Jessie, Mary, Sophie, Sky, Meg, Jack, Dan.

- Örülök, hogy találkoztunk. Első sorba szeretnék bocsánatot kérni, amiért késtem. Másod sorba előre is bocsi, ha összekeverlek titeket. Az arc memóriám nem épp a legjobb. - mondtam mosolyogva.

- Nem baj. Egy idő után majd megtanulod. - legyintett Sophie. Azt hiszem.

Idő közben Austinnék is csatlakoztak. így egy egész nagy társaság gyűlt össze. Beszélgetésünket Katy zavarta meg, amikor szólt, hogy vége a szünetnek. A lépcső felé haladtam, mikor Hanna feltűnt a nagy semmiből.

- Emily, csak szólni szeretnék, hogy a barátom most írt, és azt kérdezi, hogy a próba végére bejöhetnének-e?

- Persze. Nyugodtan.

- Rendben. Köszi. - mondta és megölelt.

A második felvonás, utolsó előtti dalánál tartottunk, amikor kinyílt az ajtó, és belépett a One Direction. Fogalmam sincs, hogy minek jöttek ide. Miután vége lett a számnak, Hanna lerohant a színpadról és Liam karjaiba vetette magát.

- Te tudtad ezt? - kérdeztem Austintól, aki szó szerint mögém osont.

- Most már igen. Amúgy ügyes voltál. - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Szerinted pofátlan lennék, ha odamennék és elrabolnám a táncos vöröskét?

- Nem hiszem. Na indulj! - és szavait nyomatékosítva, lökött egyet rajtam.

Szép, lassan haladtam a célom felé, hogy legyen időm összeszedni a gondolataimat.

- Hanna szükségem van rád.  Ez az utolsó. Ha ez meg van, mehetünk haza. Aludni. Kérlek gyere.

- Oké. Fiúk, várjatok itt. Mindjárt jövök. Amúgy srácok, ő itt Emily. Emily, ők itt a One Direction.

- Halihó! - köszöntem.- Ígérem, csak öt percre kell nélkülöznetek. Úgyhogy megyünk. Sziasztok. - és mielőtt válaszolhattak volna, már ott is voltunk a helyünkön.

Gyorsan letudtok ezt az egy dalt, és végre vége volt a próbának. Összeszedtem a cuccomat, és elindultam az ajtó felé, amikor Kevin utánam szólt.

- Holnap ne késs! - kiabálta, én pedig szembe fordultam vele és rámosolyogtam.

- Rendben. Megpróbál . . . - de a mondatomat, már nem tudtam befejezni, mert sikeresen neki mentem valakinek, aminek következtében elestem.

Louis szemszöge:

Harryvel épp azon vitatkoztunk, hogy a Twix vagy a répa a jobb, amikor valaki nekem jött és elesett. Ez a valaki nem volt más, mint Emily. Gyorsan felé nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felállni. Amint stabil helyzetbe került egyből elkezdett beszélni:

- Sajnálom, hogy neked mentem. - szabadkozott, de a kezemet még mindig fogta. Nem mintha zavart volna.

- Semmi baj. Megesik az ilyen. - mosolyogtam rá, aminek következtében teljesen zavarba jött és  lehajtotta a fejét.

Vagy három percig álltunk így. Ő a földet bámulta, én meg az arcát fürkésztem. A gondolataim ide-oda csapongtak, amiből a hangja ébresztett fel.

- Örülök, hogy találkoztunk, de most mennem kell. Szia. - mondta, és kisétált az épületből. És legnagyobb bánatomra elengedte a kezemet.

- Haver, azt hiszem meg van mi, a te esetedben ki tetszik jobban, az új répás sorozatnál. - jegyezte meg Zayn.

- Nem igaz. Az új sorozatnál semmi, vagy senki se jobb.

- Kivéve ő. És ne is próbáld tagadni. Láttuk, hogy nézel rá. - veregette meg a hátamat Harry.

- Kész vagyok. Mehetünk. - jelent meg Hanna.

- Már épp kérdezni akartam, hogy hol vagy, mert mindjárt éhen halok. - simogatta meg a hasát Niall.

- Akkor út közben megállunk a Nando's-ba. - jelentette ki Liam, és megfogta Vöröske kezét.

- Indulás! - kiáltottam fel, és ráugrottam Hazza hátára.

A harminc percből, lett vagy  egy óra, mert kajálás közben letámadtak a rajongók.

- Végre itthon. - rontottam be a házba, és elterültem az ajtó előtt.

- KICSI A RAKÁS! - ordított fel Zayn, és mindenki rám vetette magát.

- Szálljatok. Le. Rólam. - nyögtem - Agyon nyomtok.

Szép lassan lemásztak, az én megrongált, gyönyörű testemről. Mire elég erőt összeszedtem, hogy feltápászkodjak, Liam és Hanna eltűnt, a többiek pedig a tv-t nézik.

- Mit nézünk? - kérdeztem, és beleültem Niall ölébe.

- Micimackót.

- Az jó. - mondtam és ezután néma csendben néztük a méz faló mackó kalandjait.

Em ruhája

I. Fejezet

   

* So tell me that you love me yeah
And tell me that I take your breath away
And maybe if you take one more than

I would know for sure
There's nothing left to say
Tell me that you love me anyway
 Tell me that you love me anyway*

- Köszöntsük nagy szeretettel London ifjú tehetségét: Emily Lewis-t!
- Szia Mike! Boldog vagyok, hogy itt lehetek.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Nem is húzom tovább az időt. Első kérdésem: Meddig maradsz Londonban?
- Nem tudom. Egy ideig biztos.
- És tényleg az anyukádékkal fogsz lakni?
- Igen. A legtöbb időmet velük tölteném úgyhogy náluk maradok, de ha tudni szeretnéd vansaját lakásom.
- És mikor mész/menekülsz oda?
- Amikor egyedül akarok lenni vagy dalokat írok.
- Aha. Az interneten olyan pletykák terjengnek, hogy a One Directionnal fogsz együt dolgozni. Mi igaz ebből a hírből?
- Tényleg?! A One Directionnal!? Ez komoly!? Vagyis nem tudom. Remélem, mert nagyon szívesen   dolgoznék velük 
- Szóval rajongó vagy?
- Mondhatjuk.
- Remek. Akkor már tudom, hogy miről foglak faggatni. Tehát felsorolnád sorrendben, hogy jönnek sorrba  a szerint, hogy ki a legszimpibb?
- Komolyan?
- Igen.
- Hát jó. Az első Louis Tomlinson, a második Zayn Malik, azután Niall Horan, Liam Payne és az utolsó pedig Harry Styles
- Óóóóó, szóval Louis. Miért ő az első?
- Mert vicces? - kérdeztem.
- Látom elpirultál. Szóval ezt hagyjuk. Miért Harry az utolsó?
- Mert nem szeretem a macskákat. De ha ez számít volt egy kutyám akit Twixnek hívtak.
- Miért csak hívták?
- Elütötte egy kocsi.
- Egy kocsi?
- Egy kocsi.
- Na mindegy. És mi tetszik Zayn-ben?
- Szeretem a rosszfiúkat.
- Niall?
- Bírom a szőkéket?
- És mi a  gond Liammel?
- Nincs semmi gond, csak nem értem, hogy lehet félni a kanalaktól.
- Most, hogy tisztáztuk a One Dirction-t, jöjjön Austin. Mi van köztetek?
- Legjobb barátok vagyunk. Olyan mintha a testvérem lenne.
- Ezt a szöveget megbeszéltétek? Mert mindketten mindig ezt mondjátok.
- Nem, dehogy. Ebből látszik, hogy milyen közel állunk egymáshoz.
- Terjeng rólatok egy videó amin Marco Polot játszotok. Miután megnéztük, mesélnél arról a napról?
- Persze.
* a videó*
- Azt hiszem az Angliai turné előtti napon. Unatkoztunk és nem tudtunk mit csinálni erre Ő kitalálta, hogy akkor játszunk Marco Polot.
- És ki vette fel.
- Mira.
- Az ki?
- Milyen modortalan vagy? Amúgy Austin unokahúga.
- Emlékszel, hogy amikor legutóbb itt voltál kihívtalak egy versenyre?
- Sajnos.
- Akkor kezdjünk is bele. De vagy az első. Húzd ki, mit fogsz énekelni.
- Emily Lewis - Make it shine
- Tessék. A színpad a tiéd.

* Here I am
Once again
Feeling lost but now and then
I breath it in
To let it go
And you don't know
Where you are now
What it would come to
If only somebody could hear
When you figure out how
You're lost in the moment
You disappear

(Chorus)
You don't have to be afraid
To put your dreams in action
You're never gonna fade
You'll be the main attraction
Not a fantasy
Just remember me
When it turns out right
Cause you know that if your live in
Your imagination
Tomorrow you'll
Be everybody's fascination
In my victory
Just remember me
When I make it shine

Reaching high feeling low
I'm holding on and letting go
I like to shine I'll shine for you
And it's time to
Show the world how
It's a little bit closer
As long as I'm ready to go
All we have is right now
As long as you feel it inside you know

(Chorus)
You don't have to be afraid
To put your dream in action
Your never gonna fade
You'll be the main attraction
Not a fantasy
Just remember me
When it turns out right

Cause you know that if you live in
Your imagination
Tomorrow you'll
Be everybody's fascination
In my victory
Just remember me
When I make it shine

Everyone can tell you how
It's all been said and done
That harder times can change your mind
And make you wanna run
But you want it
And you need it
Like you need to breathe the air
If they doubt you
Just believe it
That's enough to get you there

(Chorus)
You don't have to be afraid
To put your dream in action
Your never gonna fade
You'll be the main attraction
Not a fantasy
Just remember me
When it turns out right
Cause you know that if you live in
Your imagination
Tomorrow you'll
Be everybody's fascination
In my victory
Just remember me
 When I make it SHINE!*

- Nagyon ügyes voltál, de én még jobb leszek.
- Ne bízd el magad.
- Csak figyelj.

*You're insecure,
Don't know what for,
You're turning heads every time you go out the door,
Don't need make-up,
To cover up,
Being the way you are is enough

Everyone else in the room can see it,
Everyone else but you

Baby, you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know, you don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know, oh, oh
You don't know you're beautiful,
oh, oh,
That's what makes you beautiful

So come on,
You got it wrong,
To prove I'm right, I put it in a song,
I don't know why,
You're being shy,
and turn away when I look into your eyes

Everyone else in the room can see it,
Everyone else but you

Baby, you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know, you don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know, oh, oh
You don't know you're beautiful,
oh, oh,
That's what makes you beautiful

Na na na na na na naaaa na na
Na na na na na na
Na na na na na na naaaa na na
Na na na na na na

Baby, you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know,
oh, oh,
You don't know you're beautiful

Baby, you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know, you don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know, oh, oh
You don't know you're beautiful,
oh, oh, oh
You don't know you're beautiful,
oh, oh, oh
 That's what makes you beautiful*

- Én jobb voltam.
- Álmodban Emily, de most kérdezzük meg a közönséget. Hallani akarom, ahogy nyerek. Szóval kiszavaz Miss Lewis előadására. - egy - két a magasba lendült - és kiszavaz az enyémre? - amint kimondta az egész stúdió egyszerre nyújtotta fel a kezét.
- Azt hiszem nyertél.
- Látjátok ilyen egy igazi vesztes.
- Ezt megjegyeztem.
- Emily, köszönöm, hogy eljöttél.
- Én köszönöm, hogy meghívtál.
- Hölgyeim és Uraim nagy tapsot a hihetetlen Emily Lewis-nak.

- És ennyi. - erre a mondatra vártam már egy órája.
- Na akkor én mentem. Sziasztok, és még egyszer köszönöm, hogy itt lehettem. - integettem egyet és elindultam az öltözőm felé, hogy magamhoz vehessem a táskám és végre leléphessek. Most kivételesen a saját lakásomba mentem, mert egy kis nyugira vártam. Épp odaértem a kocsimhoz, amikor egy csapat sikítozó rajongó letámadt. Mosolyogva írtam alá képeket és fotózkodtam velük. Olyan tizenöt perc múlva elmentek, így végre elindultam a házam felé. Az kb. harminc percig tart, mivel a stúdió a belvárosban, míg én a külvárosban a kuckóm a külvárosban van. Mikor haza értem, levettem a cipőmet, ledőltem a kanapéra és ott helyben el is aludtam.

Em ruhája

A marco polo: http://www.youtube.com/watch?v=UBGDFysVB9M
Make it shine: http://www.youtube.com/watch?v=gVGTbSStqNY

Bevezetés

- Emily, holnap hivatalos vagy egy műsorba. - jegyezte meg a menedszerem.

- Már programon van. - jelentettem ki magabiztosan, de már tudtam, hogy ezt a csatát elvesztettem.

- Akkor lemondod.

- De Katy! Végre itthon vagyok, tudnék  találkozni a barátaimmal, erre Te szervezel valami hülye szereplést.   Nagyszerű. - panaszkodtam neki, hátha lemondja, bár annak az esélye, hogy lemondja, egyenlő a nullával.

- Nem, hogy örülnél. Más sztárok ölni tudnának egy ilyen lehetőségért.

- De én nem.

- Egyezzünk meg. Ha holnap elmész, akkor kapsz két nap szabadságot, de hanem egész hétre kerítek neked   munkát.

- Te most megzsarolsz!?

- Nem. Csupán nem akarok veszekedni veled.

- Rendben, legyen. - nem is tudom minek kezdtem bele ebbe a vitába, hisz tudtam, hogy muszály elmennem.

- Akkor tízre küldök érted egy kocsit.

- Nem kell. Megyek a sajátommal.

- Ahogy gondolod.

- Mehetek, vagy még kellek valamire? - kérdeztem sértődőtten.

- Mehetsz, - amint kimondta egyből  felpattantam a székből, de mielőtt kiléphettem volna az ajtón utánam         szólt. - de legközelebb szólj ha valami dolgot van és úgy szervezem.

Bólintottam egyet és egy halvány mosoly kíséretében elhagytam az irodáját és elindultam a lift felé. Pont akkor jött egy amikor odaértem, így gyorsan beszálltam nehogy nélkülem induljon el. Elköszöntem Emmától és kimentem az ajtón. Még volt egy órám egy koncertig, de mivel egy negyvenöt perccel korábban ott kell lenni, fogtam egy taxit, bediktáltam a címet és egy tíz perc múlva már ott is voltunk. Gyorsan kifizettem a sofőrt és mikor kiszálltam, több száz sikítozó rajongóval találtam szembe magam. Amikor megláttak még jobban elkezdtek kiabálni. Elindultam a bejárat felé, és menet közben aláírtam egy-két képet. Amint beléptem az arénába egyből elrángattak a sminkeshez és a fodrászhoz. Épp, hogy kész lettem ketdésre, mert ahogy kikerültem a szépítők keze közül, rögtön a kezembe nyomták a mikrofont és a lépcsőhöz rángattak, ami a színpadra  vezet és kilöktek az ajtón, és egyből a reflektorfénybe kerültem.

- Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy eljötettek. Készen álltok, hogy egy óriásit bulizunk? - kérdezte, amire egy eléggé hangos igen volta a válasz.

- Akkor következzen a Make It Shine.