Hali!
Előre is BOLDOG SZÜLINAPOT Lucának.Remélem még sok ilyen szép napod lesz.
Puszi: christmas.star
Imádom az olyan napokat, amikor azt hiszem, hogy én keltek fel mindenkit. Na ez mai, pont ilyen volt.
- Úristen! Ez egy hulla lába! – sikítoztam, miközben kiugrottam az ágyamból.
- Nyugodjál már le te idióta. Csak én vagyok és még élek. – morogta a bátyám.
- Hupsz. Azt hittem valami halott testrész. De ha már fent vagyunk mehetnénk reggelizni. Nem sokára úgyis Chelsea meccsre megyek. – mondtam és próbáltam Harry-t kilökdösni a takaró alól.
- Szóval direkt keltettél fel? – kérdezte, és már elkezdtem hátrálni az ajtó felé.
- Dehogy. Miket gondolsz te rólam. – és már rohantam is.
- Menekülj! – kiabálta, de ár a nyomomban volt.
Eléggé nagy Anyáék háza így fél óráig futkároztunk össze-vissza. Sajnos Harry gyorsabb nálam, így a medencében végeztem. De mivel nem akartam egyedül beleesni, jó erősen belekapaszkodtam, hogy együtt essünk a vízbe. Mire kimásztunk a vízből a többiek már befejezték a reggelit, így hoppon maradtunk. Elvileg a meccs délben kezdődik és most tíz óra van. Szóval még simán van időm elcsórni Harry egyik sapiját. Gondoltam biztos lent eszik a konyhában, így csak bemegyek, elveszem és kész. A tervem egészen jól ment addig, amíg meg nem találtam egy kis dobozkát benne egy gyűrűvel. Hangokat hallottam az ajtó felől, így próbáltam mindent visszarendezni és úgy tenni, mintha csak a sapkákat próbálnám.
- Emily! Te mit csinálsz itt?! – kérdezte kétségbeesetten.
- Te meg akarod kérni a kezét? – ”válaszoltam”.
- Nem. Vagyis igen. Nem. Igen. Nem. – dadogott.
- Miért nem? – tettem fel a kérdést, miközben az ajtó felé sétáltam, hogy kulcsra zárjam.
- Tényleg kíváncsi vagy? – nézett rám furcsán.
- Harry. A bátyám vagy. Persze, hogy érdekel.
- Tudom. Na a lényeg az, hogy már nem érzem azt a bizsergést, mint régen. Ha megölelem vagy megcsókolom semmi sem történik. Úgy érzem kezdek kiszeretni belőle. Ráadásul Becca gyereket szeretne. Az ég szerelmére tavaly még rád se tudtam vigyázni, pedig te tizenhét voltál én meg huszonkettő.
- Hány tizenhét évesre kell vigyázni? Akkor minek vettél gyűrűt? – leginkább ez érdekelt, bár sejtettem a választ.
- Anyáék miatt.
- Tudtam! Adhatok neked egy tanácsot? – kérdeztem.
- Ne kímélj. ÉS már nem azért de ígyis úgyis elmondanád. – piszkálódott kedvesen.
- Túl jól ismersz. De szerintem ne vedd el. Mi értelme van annak, hogy megkéred a kezét, csak azért, hogy Anyáék boldogak legyenek. A lényeg az az, hogy TE legyél boldog, ne ők. Úgyhogy szerintem szakíts vele. Na mára ennyi bölcsességem volt. – próbáltam elviccelni a végét.
- Mi történt tegnap? – kérdezte sejtelmesen.
- Semmi. Semmi. – mondtam és próbáltam elrejteni a mosolyomat.
- Mesélj csak különben őt kérdezem meg. – bökdöste az oldalamat.
- Elképzelhető, hogy megcsókolt. Annyira cuki volt és úúú és ááá! – áradoztam.
- Nekem ennyi elég volt. Amúgy minek jöttél a szobámba?
- Ja. Csak a sapkádért. – feleltem és kiugráltam az ajtón.
Éppen a hajamat fésültem. amikor duda szót hallottam. Gyorsan elkészültem és már rohantam is le a lépcsőn. Épp a tömeg felé tartottam, de amilyen szerencsés vagyok egy óriásit estem. A nagy puffanásra mindenki arra a helyre nézett, ahol feküdtem. Louis egyből elindultam felém és segített felállni.
- Hányszor szoktál elesni egy nap? – kérdezte, miközben azt figyelte, hogy hogyan igazítom meg a ruhámat.
- Nem tudom. ÉS amúgy szia.
- Szia. - köszönt és összekulcsolta a kezünket és kérdőn rám nézett, hogy nem zavar-e.
- De puha a kezed. – lepődtem meg, mire ő kérdőn nézett rám. – Nem zavar.
- Akkor mi most járunk? Mármint akarsz a barátnőm lenni?
- Akkor, ha még a nyilvánosságnak nem mondjuk el.
- Benne vagyok. Szóval emberek Emily már hivatalosan is a barátnőm! – kiabálta a többieknek.
Erre mindenki idetódult gratulálni. Komolyan, mintha épp eljegyzett volna. És olyan tíz perc után végre a stadion felé vettük az irányt. Fél óra volt a meccs kezdetéig, így végre beengedtek a játékosokhoz. A fiúk már alig várták a találkozást, mi csak azt vártuk Lexy-vel, hogy izmos felsőtesteket bámuljunk. A beszélgetés kellemesen telt csak sajnos hamar lejárt az idő. A meccset végig ordibáltuk és drukkoltunk a kék mezeseknek. A távolság tartás elég nehéz volt, mert Louis egész végig mellettem ült és éreztem az illatát. Miután valakik lealáztak valakit (a végén már elvesztettem a fonalat) Lex egyből felpattant és elkezdett csicseregni.
- Na végre mehetünk
vásárolni! – kiáltotta Lex és elkezdett a hátsó ajtó felé rángatni.
Mivel esélyem se volt
normálisan elköszöni a fiúktól egy integetésnek nevezhető valami után hagytam,
hogy a barátnőm vezessen. A taxi már várt ránk és amint beszálltunk indultunk
is az Oxford Street jobbnál jobb boltjai felé.
- Hogyan jöttetek
össze? – kérdezte kíváncsian bár úgyis tudta a választ.
- Tudom, hogy tudod azt
amit én és Louis is tudunk.
- Nem vagy te lázas? –
aggodalmaskodott.
- Hahaha. Mesélj csak
mi történt az este közted és Zayn között. – noszogattam, mire teljesen
elpirult.
- Ismerkedtünk és … -
kezdett volna bele, de a sofőr közbe szólt, hogy megérkeztünk.
Lexy kiszállt és
elindult a kedvenc boltja felé még én kifizettem az utat. Amikor utolértem a
barátosnémat ő már javában válogatta a ruhákat.
- Szerintem ezeket
próbáld fel. – nyomott a kezembe vagy húsz nadrágot.
- Inkább keresünk valami
szép cipőt a díjátadós ruhámhoz. – és meg is pillantottam álmaim cipőjét.
- Louis-szal mész? –
érdeklődött.
- Még nem vagyunk
hivatalosan együtt és amúgy is mindig Austin-nal megyek. – válaszoltam,
miközben az új magas sarkúmat nézegettem.
- És mikor lesztek
”hivatalosan” egy pár?
- Nem tudom.
Kérdezhetek valamit. Nem akarsz velem/velünk jönni a turnéra. Tavaly
megígérted! – kiáltottam.
- Emily ezt már
százszor megbeszéltük. nem akarok a terhetekre lenni. – kezdett bele a szokásos
dumájába.
- Én meg vagy ezerszer
elmondtam, hogy nem vagy a terhünkre. És egy nem akarok egyedül lány lenni, kettő
szerintem valaki más is örülne neked. – és egy sejtelmes mosolyt villantottam.
- Miért kell állandóan célozgatnod?
- Én nem célozgatok
semmire. – adtam az ártatlant.
- Aha. Na mindegy,
menjünk fizetni. Aztán menjünk enni. Éhes vagyok. – és vágyakozóan nézett ki a
kirakaton.
Louis szemszöge:
- Hogy fogjátok ezt
bírni, vagyis inkább, hogy fogod bírni? – emelte rám a tekintetét Niall.
- Mit? – kérdeztem
vissza értetlenül.
- Azt, hogy nem
ölelheted meg, nem puszilhatod meg, nem ülhet az öledben, nem…..
- Értem a lényeget. –
feleltem gyorsan, még mielőtt Zayn nagyon belelendült volna.
- Nehezen. Ha Em az én
barátnőm lenne, én azt mindenkivel tudatnám. – mondta Harry.
- Bárcsak nekem is
lenne csajom! – sóhajtozott a rosszfiúnk.
- Mi úgy láttuk, hogy
tegnap este jól elvoltál Lexy-vel vagy kivel. – húzogatta a szemöldökét Hazza.
- Hogy kivel? –
kérdezet vissza talán túl gyorsan.
- Fiúk! Indulunk! – kiabált
be az ajtón Liam.
- Irány a próba! –
válaszoltunk egyszerre és a kocsi felé rohantunk.
Amikor beléptünk a
próbaterembe egyből megütötte a Emily jellegzetes hangja.
- Tegyél már le! Tegyél
már le! – sikítozta, miközben Austin hátát ütögette.
- Jó a segged Emily! – ”bókolt”
neki Göndörke.
- Azt hiszem tényleg leteszlek.
– nézett mérgesen Harry-re és óvatosan a földre helyezte Em-et.
- Sziasztok! –
integetet és elindult felénk.
- Mindenki jöjjön ide, hogy
meg tudjuk beszélni az est menetét …. – és a szervező belekezdet a világ egyik
leghosszabb szövegébe.
Olyan négy órája
lehetünk ott a próbán, mikor Niall megszólalt, hogy éhes. Kapva az alkalmon
felajánlottam, hogy elkísérem, mire a fiúk vigyorogva bámultak rám. Az út
felénél leszakadtam és bementem egy ”RAKTÁR”
feliratú helységbe és egy SMS-t küldtem a barátnőmnek.
* Tudod merre van a
büfé?*
*Igen. Miért?*
*Ne kérdezősködj , csak
bízz bennem.* - írtam utoljára, és csak remélni bírtam, hogy Emily elindult.
Pár perc várakozás után
meg is hallottam a magassarkújának kopogását és nevetést. Hirtelen kinyitottam
az ajtót és berántottam.
- Hiányoztál. –
suttogtam a fülébe.
- Te hülye gyerek! Megijesztettél.
És miért is hiányoztam? Egy légtérbe vagyunk, nem? - kérdezte és egy kacér mosoly jelent meg az
arcán.
- Nem is tudom. Talán mert
nem csinálhattam ezt, - mondtam és átöleltem a derekát - és ezt se – megpusziltam a homlokát - ezt meg végképp nem – hajoltam közel hozzá
és megcsókoltam.
- Most, hogy mondod, te
is hiányoztál nekem. – karolta át a nyakamat és bájosan rám nézett.
- Hallom ti adtok át
egy díjat Austin-nal?
- Jaja. Mindig is … -
kezdett bele, de a telefonom rezgése félbeszakította.
*Elhiszem, hogy jó vele
kettesben lenni vele, de mi jövünk, úgyhogy gyere* - olvastam Liam üzenetét.
- Azt hiszem mennem
kell. Később találkozunk. – és egy búcsúcsók után ott hagytam.
* A díjátadó estéje*
- Halihó. Az a megtiszteltetés
ért minket, hogy mi adhatjuk át az Év Bandája kategória nyertesének a díjat. –
kezdte el Em.
- De először nézzük a
jelölteket. – fejezte be Austin.
Amíg végig néztük a
bejátszásokat, és Emily-ék kinyitották a borítékot , azt hiszem mind az öten
megőszültünk.
- És a nyertes nem más,
mint a ONE DIRECTION! – kiáltották egyszerre a mikrofonba.
A fiúkkal csoportos
ölelésbe zártuk egymást és elindultunk a színpad felé. A srácok kezet fogtak
Austin-nal, Em-met pedig megpuszilták. Teljesen elfelejtettem, hogy a
nyilvánosság még nem tudja, hogy járunk, így derekánál fogva magamhoz rántottam
és megcsókoltam. A nézőtér pedig döbbent csendbe burkolózott.
- Köszönjünk
mindenkinek,a ki szavazott ránk. Nekünk vannak a legjobb rajongóink. Imádunk
titeket! – kiabálta Niall közönségnek.
Emily meglepődötten
nézett rám, majd elmosolyodott. Lementünk a színpadról és elfoglaltuk a
helyünket. A gála még olyan egy óráig tartott, majd következett a after party.
A vörös szőnyeg mellett minden tele volt újságírókkal.
- Picúr, sajnálom,de mi nem megyünk az after
party-ra.
- Miért? – kérdezte szomorúan.
- Holnap utazunk haza
és korán indulunk, de te érezd jól magad.
- Akkor egy hétig nem
látlak? – vonta le a következtetést.
- Majd hívlak. Vigyázz
magadra. – és hosszas csók után, mindketten más irányba indultunk el.
Emily ruhája
