2013. január 7., hétfő

VII. Fejezet


Hali!

Ebben a részben érkezni fog pár új szereplő,akik még később is fel fognak tűnni. A ruhákért köszönet Luc - nak, remélem majd még fogadsz rendelést . . .

Puszi: christmas.star



Louis szemszöge:

Hála a tegnap estének, iszonyatos fejfájásra ébredtem, majd az hatolt a tudatomba hogy nem tudom, hogy hol vagyok. A szobában kellemes virág illat uralkodott. Nagyon ismerős volt és pár perc után rájöttem, hogy Emily - nek van ilyen illata mindig. Amikor oldalra fordítottam a fejem meg is pillantottam őt. Arra következtettem, hogy nála vagyok, mert ez a szoba be van lakva. Gondoltam jobban szétnézzek, így próbáltam úgy kimászni a takaró alul, hogy ne ébresszem fel. A falon mindenhol fényképek lógtak a családjáról, és a sztáros családjáról. Azt hittem, hogy kupi lesz, de tévedtem, mert minden a helyén volt. Szerintem. A szobából két ajtó nyílt. Az egyik a fürdő volt, a másik meg valami. Mivel kíváncsi voltam, hogy mi van ott kinyitottam és egy gardróbbal találtam szembe magam. Nagyjából akkora volt, mint a mi előszobánk. Épp a cipőit nézegettem, amikor megszólított.

- Szeretnéd valamelyiket felpróbálni? - kérdezte, és próbálta elrejteni a mosolyát.
- Majd legközelebb. Emlékszel valamire a tegnapról? - vágtam egyből a közepébe.
- Nem igazán. Az utolsó emlékem egy taxi, ami gondolom elhozott minket ide.
- Aha. Nagyszerű. Van egy kis teád?
- Talán. Én általában kávét szoktam inni, de Lex meg nagy teás, szóval lehet, hogy van. Megyek megnézem.,- indult el, majd vissza is fordult - de előtte átöltözök. - nézett rám.
- Oké. - mondtam ártatlanul.
- Louis, légy szíves menj ki a szobámból. - mutatott rá a kijáratra.

Míg Emily öltözött, a házat is felfedeztem. A konyha kicsi és barátságos. A nappali és az előszoba meg ugyan olyan volt, mint amikor először jártam itt. Hangok alapján már a teát kereste. Már épp elindultam volna hozzá, amikor megszólalt a csengő. Kikiabálta, hogy lennék - e oly szíves, hogy kinyissam az ajtót. Visszafordultam, lenyomtam a kilincset és számomra két ismeretlen ember állt a küszöb előtt.








Emily szemszöge:

Találtam valami erdei gyümölcsös teát és reméltem, hogy az jó lesz Louis - nak. Az előszobába nagy volt a csend, így gondoltam megnézem kijött. Mikor megláttam, hogy kik azok, ijedtemben eldobtam a dobozt.

- Ti mit csináltok itt? - kérdeztem kissé félve.
- Csak köszönni szerettem volna a húgomnak és egy kicsit beszélgetni. De látom akadt jobb társaságod. - durcizott Harry.
- Én meg jöttem készülni a délutánra. - csicseregte Lexy. Olyan rég találkoztunk, hogy elszoktam a hangjától.
- OKé. Szóval Louis, ő itt a bátyám Harry és a legjobb barátnőm Lexy. Harry, Lexy ő itt Louis a One Direction egyik tagja. - mutattam be őket egymásnak. 
- Tudtam, tudtam, tudtam! És úristem te vagy Louis Tomlinson! -ugrált össze - vissza Lex.
- Igen, én vagyok. De ha nem baj én most mennék. A fiúk már biztos aggódnak. Akkor az ünnepségen találkozunk. - köszönt el és búcsúzóul megpuszilt.
- Rendben. Szia. Ti meg nem akartok beljebb jönni? - tártam szélesebbre az ajtót.
- Na jó. Mesélj csak mi történt az este. - kezdte el a kihallgatást a bátyám.
- Semmi. Buliztunk. Részegek voltunk és aludtunk.
- Bízok benned húgi, de tudod ha . . .
- . . . valami baj lesz, az az én hibám lesz. Már vagy hatszázszor elmondtad. – fejeztem be a mondatát.
- Látom figyelsz rám. De most megyek, mert Beccá - nak még nincs ruhája. Sziasztok. - és egy intés után távozott.
- Úúú akkor ketten maradtunk. - jegyezte meg a legjobb barátnőm.
- Hallod olyan okos vagy. Annyira hiányoztál. - öleltem meg.
- Te is nekem. Na mutasd a ruhádat. - rángatott a lépcső felé.
- Még nem választottam ki, hogy mit veszek fel.
- Mi az, hogy még nem!? Már kevesebb, mint hat óránk van elkészülni. - sopánkodott - azonnal keresünk valamit.
- És milyen a te ruhád? - próbáltam terelni a témát.
- Lila. Szerintem e legyen. - tartotta elém az egyik kedvenc ruhámat.
- Nem. Ezt a díjátadóra tartogatom.
- Kit akarsz lenyűgözni benne? - nézett rám azzal a "tudom a választ, de azért megkérdezzem" nézésével.
- Senkit - kerestem a megfelelő cipőt..
- Te tudod. És fellépsz? - mutatta egymás után a ruhákat.
- Ez nem volt kérdés. Az kék - fekete tetszik. - vettem ki a kezéből.
- A kis egoista. Az nekem is tetszik. Szerintem ez legyen.
- Akkor ezt megbeszéltük. - és kiterítettem az ágyra az esti viseletemet.
- Ezt a cipőt kölcsönkérhetem? - kérdezte és már fel is próbálta.
- Persze. Nem akarunk valami filmet nézni?
- Ha én csinálhatom meg a hajad. - alkudozott.
- Áll az alku. Kapcsolj be valamit, én meg hozok gumicukrot. - és verseny futottunk a nappaliig.







Louis szemszöge:


Mikor hazaértem már mindenki fent volt, plusz még Simon és csatlakozott hozzájuk.


- Louis, örülök, hogy végre csatlakozol hozzánk. Hol voltál eddig? - kérdezte a volt mentorunk.
- Ömm, hát, hogyis mondjam . . .
- Emily - nél volt! - kiabált közbe Hazza.
- Remélem nem csináltatok semmi hülyeséget. - mondta, miután rendbe
- Nem. Csak aludtunk. - ráztam a fejem és leültem Liam mellé.
- Most, hogy mindenki itt van el is mondom, hogy miért jöttem. Ugye a testvérem titeket is meghívott az évfordulójukra, szóval este elegánsan öltözettek fel. És ez nem azt jelenti, hogy a legújabb cipőmet veszem fel, hanem azt, hogy öltönybe öltözünk. És most egyesével. Niall, te próbálj meg csukott szájjal és lassan enni. Liam, te csak hozd a formádat. Harry. Próbálj nem minden nővel flörtölni. Zayn, ne bámuld meg mindenben a hajad. És Louis, ha most az egyszer megpróbálnál normálisan viselkedni azt nagyon megköszönném.
- Én mindig normálisan szoktam viselkedni. - háborodtam fel.
- Hagyd csak Simon. Ma úgy is csak az unokahúgodat fogja szédíteni. - mosolygott Zayn.
- Csak azt számít, hogy jól neveltek legyetek. És ne késsetek! - szólt még vissza az ajtóból az ex - mentorunk.
- Időben ott leszünk. Majd én gondoskodom róla! - válaszolt Liam, bár nem hiszem, hogy ezt hallotta. - Most pedig elkezdtünk készülődni.
- Minek? Még van három óránk. - nyavalygott Niall.
- Mert biztos vagyok benne, hogy történni fog valami. Szóval indulás zuhanyozni és hajat mosni. - osztogatta a parancsokat "Daddy Directioner".

Mindenki elvonult a szobájába, hogy felkészüljön az estére. Hamar végeztem a tisztálkodással és már az öltönyömet is felvettem, így lementem a nappaliba. Már csak Zayn hiányzott. Gondolom még a haját csinálta. Már vagy fél órája várhattunk rá, így Harry felrohant szólni neki, hogy mindjárt megyünk. Mint kiderült kész volt, csak lusta volt lejönni. NA mindegy. Míg egy óránk volt, de mivel elég messze laktunk, így elindultunk. Nagyjából harminc perce utazhatunk, mikor Niall leette magát.

- Hogy lehetsz ilyan szerencsétlen? - bosszankodott Liam.
- Jól van na. Véletlen volt. - esküdözött a szöszi.
- Na mindegy. Valahonnan szereznünk kell egy zakót. Nem akarok késni. - mondtam, és hirtelen egy tökkéletes megoldást jutott az eszembe.
- Úgy látom Louis - nak ötlete van. - csettintgetett Harry.
- Mond mit tegyünk. - 
- Kérjük el a sofőr felsőjét. Biztos ideaadja. - meséltem el a zseniális tervemet.
- Nem is olyan rossz ötlet. Uram, elnézést. Nem tudná nekünk adni a zakóját. Niall leette a sajátját és már nincs időnk haza menni. - magyarázott a rossz fiunk.

A választ nem kaptuk meg rögtön, csak akkor, mikor megálltunk és egy zakó landolt a hátsó ülésen. A szőkeség átvette a felsőjét, ami az ujjánál kicsit nagy volt, de visszahajtottuk, így semmi nem látszódott és még csak nem is késtünk.








Emily szemszöge:

Amikor megérkeztünk anyáékhoz, mint valami őrült rohantam megkeresni apát. Nem is volt olyan nehéz, mert, amint meglátott ő is elindult felém.

- Apa! Annyira hiányoztál! - mondtam neki, miközben olyan erősen szorítottam, ahogy csak bírtam.
- Te is nekem, Prücsök. Na, de mesélj csak mi van közted és a fiú között. Hogy is hívják?
- Louis. - válaszoltam neki.
- Ja igen. Louis. Akkor gondolom nem miattam öltöztél ki. 
- Azért öltöztem ki, mert ünnepség van. - magyaráztam neki, de ekkor megláttam a fiúkat.
- Aha. Ő barna hajú, nem? - kérdezte, és elindult feléjük.
- Igen. De szerintem nem akarsz te vele beszélni. - próbáltam visszahúzni.
- Ugyan csak bemutatkozok neki. Sziasztok, én Emily apja vagyok Chris.
- Louis Tomlinson. - rázott kezet apával.
- Na, jó. Most, hogy megismerkedtetek, nem mehetnénk? Még nem találkoztam Nicole - lal. - próbáltam elvonszolni onnan.
- Tényleg, és még nem találkoztam Sarah új barátjával. Édesanyád meg mindjárt be fog jelenteni valamit. Légy jó. - köszönt el, és már el is tűnt.
- Szia cica. Hiányoztam? - kérdezte Harry (ugyan ki) mosoly kíséretében
- Szia Harry. Komolyan mondom, ha még egy órát el kellett volna úgy viselnem, hogy nem látlak, azt hiszem meghaltam volna. És annyira sajnálom fiúk. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé. - kértem bocsánatot, és elvettem egy pohár pezsgőt az arra járó pincértől.
- Semmi baj. Csak . . . - kezdett bele a mondatába Niall, de befejezni már nem tudta.
- Egy kis figyelmet kérnék. David - del valami fontosat szeretnénk mondani, de először is köszönjük, hogy eljöttetek. Szóval a nagy hír az, hogy kisbabánk lesz. - mikor ezt kimondta, a számban lévő ital Louis zakóján landolt.

Miután kiköptem az innivalót mindenki rám figyelt. Én csak bájosan mosolyogtam és integettem, és egy hátra arc kíséretében kisétáltam a kertbe. Messze voltam, de még hallottam a zenét és azt is, hogy valaki utánam jön.

- Mi baj? - kérdezte Louis.
- Semmi. Semmi. - ráztam a fejem.
- Na látom, hogy valami van? - noszogatott.
- Félek. - adtam a tömör választ.
- Félsz? Mitől?
- Attól, hogy ugyan az lesz, mint apánál. Vagyis elfelejt. - öleltem át még szorosabban.
- Ugyan. Ez hülyeség. Téged nem lehet elfelejteni. - viccelt.
- Na, de most komolyan. Ezt nem viccnek szántam. - lökdöstem.
- Szóval komolyan. Csak pár napja ismerlek, de már most úgy érzem, hogy soha nem tudnálak elfelejteni. Sok időt töltöttünk együtt, és bár fogalmam sincs, hogy mi történt tegnap, de ha ezt tettem volna nem bántam volna meg. - és arra eszméltem fel, hogy ajkait az enyémre tapasztja.
- Hidd el én se. - válaszoltam, mosolyogva. Azt hiszem egész este vigyorogni fogok.
- Felkérhetem egy táncra Miss Lewis? - kérdezte.
- Örömömre szolgálna, ha táncolhatnék önnek Mr. Tomlinson. - pukedliztem legjobb tudásom szerint.

A táncunk csupán abból állt, hogy jobbra - balra lépkedtünk, néha megforgatott és próbáltunk ritmusra lépni. Ez eltartott olyan húsz percig, mert közben még röhögő görcsöt is kaptunk. De a "keringő" végeztél szép, lassan visszasétáltunk a terembe. Ezek után felkért Apa, Liam, Harry, Niall és épp Zayn - nel szórakoztunk, mert az táncnak nem volt nevezhető, amikor valaki megkocogtatta a rosszfiú vállát.

- Elnézést, lekérhetném az ifjú hölgyet? - kérdezte Chace Crawford.
- Persze. - vágtam rá, és máris Chace forgatott össze - vissza.
- Ezt el se hiszem. Én itt táncolok a kedvenc színészemmel és úr isten! - visítoztam halkan.
- Á, szóval rajongó vagy? Ki a kedvenced a Gossip Girl - ből? - érdeklődött.
- Imádom a Blair - Chuck párost, de a kedvencem Nate. - válaszoltam lelkesedve.

Azt hiszem ez volt életem egyik legjobb estéje. Csókolóztam Louis - szal, táncoltam Chace - szel és kiderült, hogy kis testvérem lesz. A tánc után megkerestem anyáékat és gratuláltam nekik. Még csak a második hónapban jár, így még nem tudják a baba nemét. Ha lány Ashley, ha fiú akkor Mike lesz a neve. Az est többi része igencsak kellemesen telt. Inni nem ittam sokat, de Sarah - val próbáltam kedvesen viselkedni, már amennyire kitelt tőlem. A vendégsereg, olyan hajnali két óra fele ment el. A fiúkkal, Austin - nal és Lexy - vel holnap Chelsea meccsre megyünk és a játékosokkal is találkozhatunk. Én a régi szobámban aludtam, bár fogalmam sincs, hogy, hogy fértem el attól a rengeteg plüssállattól, de megoldottam. És ha mondjuk Harry (a bátyám) ugyan abban az ágyban feküdt volna, még több helyem lett volna.


Em ruhája


Lexy ruhája

Kinézte már meg a Kiss You videóklippjét? Én igen és imádom!!!!!


1 megjegyzés:

  1. Eddigi legjobb rész ! Imádom!! Kedvenc részem az amikor Simon kiosztja őket hogy mit ne tegyenek :-) "Harry (ugyan ki)" na ezen fetrengtem a röhögéstől! Persze szólj nyugodtan ruha ügyben!! Pusszantás

    VálaszTörlés