Emily szemszöge
Reggel
mikor felkeltem és elmúlt a kómásságom eszembe jutott, hogy ma vasárnap van. A
fiúk ma jönnek vissza Londonba és a turné előtti napon egy házba megy az egész
csapat. Az elmúlt hat napot mindenki a családjával töltötte, mivel egy darabig
nem fogunk találkozni. A reggeli jó hangulatban telt, de siettem, mert tízre,
max. fél tizenegyre ott kellett lennünk. A bőröndjeimet már tegnap este
összepakoltam, hogy lehetőleg semmit se hagyjak itthon. Austin háromnegyed
tízre itt volt értem, így ideje volt, hogy elkezdjek búcsúzkodni. Anya hála a
terhességének sírva fakadt, míg Sarah és Nicole műmosollyal az arcukon kívántak
jó utat, remélve, hogy lezuhan a gépem. Mivel nem szeretek igazán búcsúzkodni
egy „Ígérem jó leszek és ha megérkeztünk hívlak” mondat után, bepakoltuk a
táskáimat a csomagtartóba és elindultunk a ház felé. Az út alatt végig arról
beszéltünk, hogy milyen lesz a turné. Mikor megérkeztünk a fiúk (értsd: Liam )
kijött segíteni. Nagy nehezen becipeltük a táskákat, majd megmutatta a
szobánkat, ahol egy éjszakáig fogunk lakni. A körbevezetés után megkérdeztem,
hogy melyik Louis szobája. Kopogtattam, mire Lou kiszólt, hogy nyitva, így
beléptem az ajtaján.
-
Szia! Milyen volt Doncaster? – kérdeztem.
-
Jól volt otthon lenni. Már nagyon hiányoztak. De te is hiányoztál. – mondta és
magához húzott. Ezt a tökéletes pillantott a telefonom rezgése szakította meg.
*Kicsim,
itthon hagytad a hajvasalódat. Chris-szék most mennek a reptére, úgyhogy
elviszik neked. Majd ír ha ott lesz. Szeretlek.*
-
Mit hagytál otthon? – kérdezte, és gonosz mosoly jelent meg az arcán.
-
A hajvasalómat. – válaszoltam és elindultam lefelé, mert apa írt, hogy itt van.
-
Siess! El szeretnélek vinni valahova. – szólt utánam.
Louis szemszöge
Em
lement az apukájához a telefonját pedig csak az ágyra dobta. Tudom, hogy nem
szép dolog, de kíváncsi voltam, hogy kivel mit beszél. A sok üzenet között
megpillantottam egy igen érdekeset, mi szerint valami Nick nagyon szereti és
alig várja az estét. És ez a Nick nem volt más, mint Nick Jonas. Ledöbbentem.
Ezt nem gondoltam volna, de nem mondom el neki, hogy tudom.
-
Szóval hova megyünk? – kérdezte izgatottan Emily.
-
Egy utolsó látogatás Londonban. – mondtam.
-
Tényleg? – csillant fel a szeme.
-
Igen. Gyere induljunk! – nevettem rá.
-
Oké. – mondta, megfogta a kezem és lerohantunk a lépcsőn.
-
Elmentünk! – kiáltottam többieknek, majd kiléptünk az ajtón.
-
Szomjas vagyok. – szólalt meg Em olyan tizenöt perc után.
-
Mindjárt itt egy kávézó. Kérsz valamit?
-
Ha lehet. – nézett rám.
-
Neked mindent szabad, butus. – és mosolyogva magamhoz öleltem.
-
Nem vagyok buta. – sértődött meg.
-
Gyere menjünk. – kinyitottam az ajtót és előre engedtem.
- Köszönöm. – vigyorgott rám.
Miután
megvettük az almalevet elindultunk a Trafalgar tér felé. Össze-vissza
rohangáltam a Kevinnek között, amikor
meghallottam, hogy valaki szól Emilynek. Megfordultam és azt láttam,
hogy Nick Jonas ölelgeti a barátnőmet. Ekkor teljesen elborult az agyam és nem
gondolkodva neki rontottam(Nicknek). Csak az volt a baj, hogy a szökőkút
mellett verekedtünk, így egy tökéletes mozdulattal beleestünk a vízbe. Em
sikítozott, hogy hagyjuk abba és azt kérdezgette, hogy mi a bajom.
-
Ember, megőrültél?! – ordított rám Jonas.
-
TE küldözgetsz sms-eket az ÉN barátnőmnek! – ordítottam vissza.
-
Hogy mit csinál? –nézett rám nagy szemekkel Picúr.
-
Azok az sms-ek, hogy „alig várom, hogy találkozunk”, „nagyon szeretlek”, akkor
mik? – bámultam rá értetlenül, mire mindketten elkezdtek nevetni.
-
Azok már vagy másfél évesek. – mondta Nick – csak miután abbahagytuk a
randizást jó barátok maradtunk. Na jó azt hiszem én megyek. Jó utazást. –
búcsúzott el.
-
Emily, kérlek ne haragudj rám. Nem kellett volna elolvasnom, sem rátámadni
Nick-re.
-
Nem haragszok. Gyere menjünk haza. Át kéne öltöznöd, mielőtt megfázol. –
megfogta a kezem, és kivezetett a bámuló tömegből.
-
Legtöbb lány ordibálna velem. Te miért nem csinálod? – érdeklődtem.
-
Egy: mert én nem vagyok olyan, mint a legtöbb lány, kettő: szerintem nagyon
cuki, hogy féltékeny voltál. De lehetőleg máskor majd kérdezz meg. Rendben?
-
Megbeszéltük. Fázok. – jegyeztem meg elmésen.
-
Szerintem ez címlap sztori. ” Louis Tomlinson összeverekedett a Jonas
Brothers-ből ismert Nick Jonas-szal”. Remélem képek nem készültek. –
gondolkodott el.
-
Ezért még kapni fogok Simon-tól.
-
Megvédjelek? Engem szeret. Amúgy biztos nem bántana. – mosolyodott el pimaszul.
-
Veled meg mi történt? – lepődött meg Liam.
-
Szerintem holnap megtudjátok. – válaszoltam – De ha nem bánnátok felmennék
átöltözni.
-
Menj csak. Addig a cica itt marad. – húzogatta a szemöldökét Hazz.
-
Hogy a cica őszinte legyen, a cica éhes. – vágta rá egyből Em.
-
Gyere menjünk szerezzünk tejet a cicának. – nyújtotta a kezét Harry.
-
Benne vagyok. – fogta meg a kezét és elindultak a konyha felé.
-
Ezt ti is láttátok? – néztem az ajtó irányába, ahol eltűntek. –Inkább megyek
öltözni. – és felmentem a szobámba zuhanyozni.
Emily szemszöge
-
Mesélj csak. – ültette le Harry egy székre.
-
Louis összetűzésbe került egy fiúval. – foglaltam össze a történteket.
-
Hogy micsoda? – kérdezett vissza Hazz, miközben egy pohár tejet rakott elém.
-
Elkezdett verekedni Nick Jonas-szal, mert elolvasta a régi sms-eimet.
-
Szóval féltékeny volt. Ez jó jel. – gondolkozott el.
-
Miért is jó jel?
-
Mert ha féltékenykedik, akkor tényleg szeret. – okoskodott.
-
Köszi. Ez biztató.- mosolyogtam rá.
-
Na mindegy. Beszélgessünk a holnap esti koncertről. – váltott témát Göndörke.
És
ezzel kezdetét vette egy igencsak hosszú társalgás.
*másnap
reggel*
-
Jó reggelt Hercegnő! – ébresztett fel Lou.
-
Jó reggelt neked is. Hány óra van? – köszöntem.
-
Reggel hat és hatvan perc múlva indul a repülő. Úgyhogy kezdj el készülődni.
-
Miért nem tudtál hamarabb felkelteni? – néztem rá morcosan.
-
Olyan cuki voltál alvás közben, hogy nem volt szívem felébreszteni. – és egy
szívdöglesztő mosoly jelent meg az arcán.
-
Ne csináld ezt. – kérleltem Louis-t.
-
Mit? – kérdezte pimaszul.
-
Inkább menj ki, hogy feltudjak öltözni. – kergettem el a perverz gondolatait.
-
Tíz perced van. – szólt még vissza az ajtóból.
Egy
gyors zuhan után felöltöztem és már rohantam is le a lépcsőn. Hála az égnek a
fiúk voltak oly jószívűek, hogy lecipelték a bőröndjeimet.
-
Kész vagyok! – kiabáltam.
-
Akkor mindenki kész? Indulhatunk? Biztos mindent elpakoltak? Semmit nem fogunk
itt hagyni? –bombázott a kérdéseivel Liam.
-
Ha valamit itt hagyunk, max. veszünk egy újat. - nyugtatta meg Zayn az
apukánkat.
-
Akkor induljunk az első közös világkörüli turnénkra! – kiáltott Niall.
*
A repülőn*
-
Niall, ne egyél már meg minden kaját! Más is éhes! – szólt rá az ”apukánk”.
-
De én éhesebb vagyok! – nyafogott a szőke herceg.
-
Mindig ezt csinálja? – kérdeztem Louis-t, miközben a vállára hajtottam a
fejemet.
-
Igen. Énekeljek neked? Kicsit álmosnak tűnsz. – jegyezte meg.
-
Megtennéd? – rebegtettem meg a szempilláimat.
Louis szemszöge
-
Neked bármit. – néztem rá és belekezdtem a Little Things-be.
Egy
ideig csendben hallgattam a szuszogását, de, hogy őszinte legyek kicsit
unatkoztam. Óvatosan leemeltem Emily fejét a vállamról és átültem Harry mellé
beszélgetni.
-
Miért támadtad meg Nick-ket? – kérdezte.
-
Azt hiszem féltékeny voltam. – vallottam be igazat.
-
Én is ezt mondtam a cicának.
-
Hogy mit mondtál? És miért hívod cicának?
-
Azt, hogy féltékeny voltál, amiből én azt szűrtem le, hogy igazán szereted. Nem
tudom. – bámult arra a helyre, ahol Em ült.
-
Te azt mondtad neki, hogy szeretem? – akadtam ki csöppet.
-
Aha. Miért? – csodálkozott.
-
Inkább visszaülök mellé, hogyha felkel, én legyek az első, akit meglát. –
köszöntem el a legjobb barátomtól.
Mindjárt
leszállunk, de Emily még nem kelt fel, így rám maradt a feladat, hogy
felkeltsem.
Emily szemszöge
-
Ébresztő. Mindjárt leszállunk. Ébren vagy? – szólongatott Louis, mire válaszom
az volt, hogy átfordultam a másik oldalamra.
-
Szóval ébren vagy? Igaz. Mert ha nem lennél ébren, akkor nem fordultál volna
át.
-
Fent vagyok. Jó? – nyögtem, miközben megmozgattam az elzsibbadt testrészeimet.
-
Látom. És mi lenne, ha be is bizonyítanád? – nézett rám és ajkai vészesen közel
kerültek az enyéimhez.
-
Kérjük kapcsolják be öveiket. Megkezdjük a leszállást. – szakított félbe minket
a hangos bemondó.
-
Később bepótoljuk. – ígértem és elfordultam, hogy megtegyem az utasítást.
-
Nem lehetne most. Már bekötötted magad. – nyafogott Lou.
-
Nem. Kelts fel, ha leszálltunk. – mondtam és behunytam a szemem, hogy még egy
kicsit pihenjek.
-
Már megint aludni akarsz. Hány órát alszol te egy nap?
-
Nem tudom. Akkor pihenek, amikor van rá lehetőségem. – válaszoltam, és ezután
Louis is csendben maradt.
-
Megérkeztünk. – szólt a barátom és kicsatolta az övemet.
-
Végre talaj! – kiáltottam és kirohantam a repülőből.
-
A kézipoggyászodat kihozza majd le? – kiabált utánam Harry.
-
Köszönöm. – mosolyogtam rá és megvártam, hogy ideérjen és elvettem tőle.
-
Máskor is cica. – mosolygott vissza rám.
*A
szállodában*
-
Na Emily húzol először? – kérdezte Liam és felém nyújtott egy sapkát.
-
Mit kell kihúzni? – érdeklődtem.
-
Ja tényleg. Te nem tudjátok. Mindig kihúzzuk, hogy kivel alszunk, hogy ne
vesszünk össze. – magyarázta.
-
Aha. És ki fog húzni?
-
Te, Harry, Lexy és Niall. – nézett rájuk megerősítésként.
-
Akkor kezdhetem? – és már nyúltam is bele a sapkába.
-
Mondd, hogy az én nevem van a cetlin. – kérlelt valakit Lou.
-
Nem. Zayn alszik velem. – mondtam és megmutattam a papírt.
-
Nem velem akarsz aludni? – háborodott fel Hazza.
-
Tudod, hogy szeretlek meg minden, de őszintén, ha Em a te barátnőd lenne, akkor
te kivel akarnál aludni? Vele vagy velem? – kérdezett vissza Lou.
-
Persze, hogy a cicával. – vágta rá gondolkodás nélkül.
-
Azt, hiszem ezt bóknak veszem.
-
Harry, te jössz. – tartotta felé a sapit az ”apukánk”.
-
Az enyém vagy Louis. – pillantott rá kissé érdekesen Göndörke.
-
Liam. – mondta Lex, miután ő is húzott.
-
Már csak mi maradtunk. Austin te alszol velem egy szobában. Ugye nem horkolsz?
– nézett rá félve a választól.
-
Nem. Emily biztosíthatja.
-
Akkor megnyugodtam. Csinálunk twitcamet? – huppant le a kanapéra, a mi szőkeségünk.
-
Jó ötlet. Hozom a gépem. – mondta Zayn
és elrohant.
-
Valaki írja ki, hogy mindjárt jelentkezünk és, hogy várjuk a kérdéseket. –
mondta Liam.
-
Majd én! – kiáltottam és elmentem a telefonomért, ami a földön hevert az
előszobában.
@Emily_C_Lewis:
Hahó mindenki! Mindjárt twitcamezünk és mielőtt megkérdeznétek a fiúk is itt
vannak. Meg Austin és Lexy. Várjuk a kérdéseket
xx Em
-
Kiírtam. Héj! Nekem nem hagytatok helyet! – néztem végig rajtuk, mert az egész
kanapét elfoglalták.
-
Gyere az ölembe. Valamivel még úgyis tartozol. – húzogatta a szemöldökét Louis,
a többiek meg elkezdtek húúú-zni.
-
Inkább a földre. – mondtam.
-
De akkor nem látszol a kamerában. – érvelt Lou.
-
Mindenképp elérnéd, hogy az öledbe üljek, igaz?
-
Aha. – válaszolt és egy elégedett mosoly jelent meg az arcán.
-
Nem bánom. – ültem le a ”helyemre”.
-
Akkor kezdünk. – jelentette ki Zayn.
-
Sziasztok! Élőben jelentkezünk a turné első helyszínéről. Az első kérdés, hát ez nem is kérdés, hanem egy elég
érdekes mondat. Szóval @ILOVEYOULOUIS azt mondja, hogy „Takarodj ki Louis
öléből te kis r****c!!!”. – olvasta fel Niall.
-
Na idefigyelj! Ha igazán szeretnél, akkor nem írnál ilyeneket. És még csak nem
is ismered Emily-t, úgyhogy milyen ismeretek alapján írsz ilyet róla? –
válaszolt a barátom, mielőtt mondhattam volna bármit.
-
A következő kérdés @monica448-tól jött és azt szeretné tudni, hogy várjuk-e már
az esti koncertet. – olvasta fel megint Niall. Úgy látszik ő az olvasónk.
-
Igen. Én már nagyon várom, de szerintem a többiek is. – felelt Liam.
-
Mióta vagytok legjobb barátok Austin-nal?
-
Ömm, nem tudom. – és elkezdtem gondolkozni és közben a szám belsejét
harapdáltam.
-
Régóta – vágta rá Austin – és nála nem is kívánhatnék jobb legjobb barátot.
-
Úgy megölelnélek, de olyan messze vagy. Távölelés! – és megöleltük a levegőt.
-
Emily, mi volt az első gondolatod a fiúkról? Ezt @DirectionersfromHungary
szeretné tudni. Oda is megyünk koncertre, igaz? Most már legalább tudjuk, hogy
ott is vannak rajongóink. – elmélkedett a szőkeségünk.
-
Az első benyomás. Harry perverz, de kedves. Jól elszoktunk beszélgetni. Liam
kedves, segítőkész, aranyos, barátságos és még sorolhatnám ezer évig. Zayn
keménynek, sérthetetlennek mutatja magát, de kell neki valaki, akinek kiöntheti
a lelkét. Niall hiperaktív és mindig éhes. Louis meg zavarba tudod hozni. Ráadásul
csak rám mosolygott, semmi más. Én meg elpirultam. De amúgy cuki meg minden,
amit egy barátnő elmondhat a barátjáról. – fejeztem be.
Louis szemszöge
*Este,
a koncert előtt*
- Tuti el fogom
rontani. Nem látta valaki a telefonomat? Austin megcsörgetsz? – hadarta Emily.
- Nyugi. Még sohase
rontottál. Nem most fogod elrontani. – próbálta lenyugtatni a legjobb barátja.
- Gyere ide, kicsim. –
szóltam neki és kitártam a kezeimet, hogy átölelhessem.
- Félek. Mi van, ha
elcseszem? – pánikolt be teljesen.
- Nem lesz semmi baj. –
mondtam és a hátát simogattam, hogy kicsit megnyugtassam.
- Mindenki kész van?
Akkor kezdés. Színpadra emberek. – mondta a szervező, így elindultunk a helyünkre.
- Akkor hajrá. – mondta
Niall és kirohant a tömeg elé.
*A koncert felénél*
- És most következzenek
a Twitter kérdések. – kiabálta Zayn a mikrofonba.
- Az első kérdés
@lizzyone_d-től jött és azt szeretné tudni, hogy Emily és Louis, hogy ismerkedett
meg.
- Te mondod! – mutatott
rám Emily.
- Emily ment haza
próbáról és nekem jött. Elesett, én meg segítettem neki felállni. Bocsánatot
kért, én rámosolyogtam, ő zavarba jött majd elrohant. Ennyi.
- @LoveOned azt
kérdezi, hogy eltudnék énekelni a Mizut? – olvasta fel Harry, majd néma csönd
lett az arénába, ami elég elképzelhetetlen mivel elég nagy az aréna.
Négy
lány elkezdett énekelni valami furcsa nyelven, és rájuk irányult vagy két
reflektor. A két szélső észrevette, hogy mindenki őket nézi, ezért abbahagyták.
Próbálták figyelmeztetni a másik kettőt, de teljesen belemerültek a dalba és
fel se tűnt nekik, hogy csapkodják a karjaikat.
-
Ez milyen nyelv volt? – kérdezte Liam.
-
Magyar. – válaszolt az egyik lány az időközben elé tartott mikrofonba.
-
És honnan jöttetek ide? – faggatózott tovább Niall.
-
Magyarországról. – mondta kissé vékony hangon.
-
Aha. A koncert után beszélhetnék veletek? – érdeklődött Hazz, mire a válasz
lelkes bólogatás volt.
-
Akkor, kísérjék őket a színpad mellé. – mondta Liam a biztonsági őröknek.
Ezután
az apró beszélgetés után megszakítás nélkül folytatódott a koncert.
-
Sziasztok! Louis Tomlinson vagyok. – mutatkoztam be, hátha kicsit ellazulnak.
-
Szia! Én Anna vagyok. Ők pedig Gini, Luca és Lili. – mutatott végig a
barátnőin.
-
És, hogy kerültök ilyen messze az otthonotoktól?
-
Az anyukám testvére itt lakik, és ezt kértük Karácsonyra, meg szülinapra, meg
mindenre, amire ajándékot kapunk.
-
És tetszett? – kérdezte Zayn és megkínálta őket cukorkával.
-
Igen. Imádtuk. És olyan jó, hogy élőben is láthattunk titeket! És minden olyan
jó volt! – lelkendezett, azt hiszem Gini.
-
Kérhetünk egy aláírást meg egy közös fényképet? – kérdezte Luca.
-
Persze. – mosolyogtunk rájuk.
-
Hoztunk nektek ajándékot. Reméljük tetszik. – nyomtak mindannyiunk kezébe agy
ajándékszatyrot.
-
Ez nagyon kedves tőletek. Adhatok puszit érte? – tette fel a kérdést Emily, és
már ment is, hogy megköszönje a meglepetést.
-
Sajnos mennünk kell. A nagynéném már írt, hogy hol vagyunk. Köszönjük a lehetőséget,
hogy találkozhatunk veletek. Sziasztok! – búcsúztak el, és elhagyták az
öltözőt.
-
Nézzétek egy térkép. Valami Budapestről. Nem ott lesz a koncertünk?
-
De arik! Nem akarták, hogy eltévedjünk. - lelkendezett Em.
Majd
tovább folytattuk az ajándékok nézegetését. Niall-nek sütöttek sütit, Emily
ékszereket kapott, Harry egy kézzel varrott plüsscicát, Zayn egy tükröt, Liam
egy „”Szeretem a teknősöket” feliratú pólót kapott. Én pedig egy óriási
plüssrépát kaptam.
