VI. Fejezet

Emily szemszöge:

A hírek után néma csönden ültünk a kanapén. A csendet Louis telefonjának a csörgése törte meg. Felvette és elvonult beszélni. Amikor visszajött szólt, hogy egy óra múlva a stadionban kell lennünk.

- Arra gondoltam mehetnénk együtt a próbára. Benne vagy? – kérdezte.
- Jó. Akkor megyek rendbe szedem magam.
- De siess. Még hozzánk is el akarok menni.
- Rendben. 20 percet kérek. – mondtam és felrohantam a emeletre.

Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Már majdnem kész voltam, de a cipőmet nem találtam sehol. Mivel nem találtam a csizmámat, így az egyik kedvenc magas sarkúmat vettem fel. Lerohantam lépcsőn ,és az ajtóban Lou már indulásra készen várt.

- Kész vagy? - kérdezte, és elég feltűnően végig mért.
- Igen. Mehetünk.
- Jól bírod a faggatást? - tette fel a kérdést, mire őszinte értetlenség ült ki az arcomra.
- Azt hiszem igen.
- Jó. Mert ha a fiúk még nem mentek el otthonról, akkor készülj fel rá, hogy eléggé sok kérdést fognak feltenni.
- Majd csak kibírom valahogy, de reméljük már elindultak.

Az út további részében Louis próbált felkészíteni, hogy talán mi vár rám. Amikor megérkeztünk a srácok kocsija még a ház előtt parkolt. Egy kicsit nagyon megijedtem. A házban nagy csend fogadott minket, de egyszer csak a semmiből feltűntek a többiek. Én eléggé ijedős vagyok így egy óriásit sikítottam és vagy három métert ugrottam a hátra. A fiúk jól elröhögtek rajtam, én meg bedurcáztam. Lou felment átöltözni, mi meg leültünk a nappaliba.

- Mesélj csak mit csináltatok tegnap? – húzogatta a szemöldökét Harry.

- Filmet néztünk.
- És mit etettek vacsorára? – tette fel az élet - halál kérdést a most is evő Niall.
- Miért nem lepődöm meg ezen a kérdésen Niall? Dehogy őszinte legyek nem emlékszem.
- Akkor mire emlékszel? – nézett rám Liam.
- Sokat nevettünk és beszélgettünk. És baromira jól éreztük magunkat. – emlékeztem vissza a tegnap estére.
- Aha. Meséld csak el. Részleteket és szeretnék.
- Akkor elmesélem, hogyha válaszoltok egy kérdésemre.
- Mi a kérdés? – vágták rá egyszerre.
- Hogy viselkedett Louis a randi előtt?
- Tiszta ideg volt. Össze – vissza rohangált, vagy hatszor átöltözött és volt, hogy el se akart menni, mert félt, hogy elront valamit.
- De cuki. – sóhajtoztam.
- Mi a cuki? – lépett elő a valahonnan Boo Bear.
- Te vagyis semmi. Vagyis inkább hagyjuk. –dadogtam és elég rendesen elpirultam.
- Szerintem is hagyjuk és induljunk el, nehogy elkéssünk. – vázolta fel a tervét Zayn.
- Akkor menjünk. – kiáltott fel Niall, és mint az idióták elkezdtek rohanni.

Én szép lassan sétáltam, egyáltalán nem siettem sehova, mert már megszokták, hogy általában kések. A fiúk már kocsiban ültek és csak rám vártak. Sok eszünk van. Öt személyes kocsiban hatan. Bravó.

- Amúgy nem kéne bezárni az ajtót. –

- Nem. Nem szoktuk.
- Na gyere cica ülj az ölembe. – hívogatott Harry.
- Inkább az enyémbe! – nézett rám egy kacér mosoly kíséretében az egyetlen szőkeség.
- Szerintem meg Liam fog vezetni és Emily meg az én ölembe ül. – vágott közbe Lou.
- Én aztán nem vezetek. A végén még karambolozunk.– tiltakozott Paynee.
- Na jó. Fiúk majd én választok. Szóval Louis te vezetsz, - kezdtem el, de egyből közbe is vágott valaki – nem, nem a te öledbe fogok ülni Hazza. Na szóval te vezetsz én meg Zayn ölébe ülök, ha neki nem baj.– néztem rá.
- Dehogy. Gyere csak. – nyújtotta felém a kezét.
- Jó trükk. Legközelebb én is így csinálom. –raktározta el magában a történetek Göndörke.
- Inkább induljunk. – mondtam és elfoglaltam a helyemet.

Az utat végig beszéltük. Egy perc sem telt el csöndben. Amikor megérkeztünk a stadion előtt mindenhol fotósok voltak. Az őrök próbáltak ugyan ”védeni” minket, de ez nem igazán sikerült. Ha nem húsz perc alatt értük el a bejáratot, akkor csak két másodperc volt. Végre bejutottunk. A táncosok már a helyükön álltak és gyakorolták a táncot. Amikor Hanna megpillantotta a barátját, úgy rohant hozzá, hogy én komolyan azt hittem, hogy elesik. Vigyorogva néztem őket, de egy halk sikkantás hagyta el a számat, amikor Austin felkapott és megpörgetett.

- Halihó! Hogy sikerült a tegnap este? –kérdeztem és utána megpusziltam.

- Picúr, Picúr. A tegnap este fantasztikus volt. Reggel meg láttalak a tv- ben. Mi is történt közted meg Tomlinson között.
- Louis – nak hívják. És csak vacsorázni voltunk és filmet néztünk.
- És ezt el is higgyem? - kérdezte kétkedve.
- Igen. És ti mit is csináltatok "nonamegirl" - rel? -
- Buliztunk. - adta a tömör választ.
- Aha. Na menjünk mielőtt Katy leszedi a fejünket.
- Szerintem is. - mondta miközben felkapott és elindult velem a többiekhez.
- Most, hogy végre mindenki itt van - nézett ránk Katy - tisztázzuk a mai napot. Próba után haza mentek, átöltöztök valami kicsit elegánsba és következhet a sajtó tájékoztató. Út közben majd eldönthetitek melyikőtök fogja bejelenteni, hogy egy hónap múlva közös turnéra indultuk. Ezután válaszoltok pár kérdésre, este pedig az első közös koncert. – fejezte be a monológját a menedzserem.
- Rendben. - bólogattunk egyszerre.
- Akkor jó. Most pedig kezdődik a próba. - kiáltotta el magát.

Mindenki beállt a helyére és elkezdődött a másfél órás éneklés. A színpadon sokat hülyültünk és nevettünk, főleg akkor amikor Harry elesett. Miután végeztünk

- Most mindenki menjen haza és öltözzön fel normálisan. Két óra múlva találkozunk a helyszínen. -

- Austin haza viszel? - néztem rá a boci szemeimmel.
- Nem a fiúkkal mész?
- Nem. Ők hoztak, de te közelebb laksz és beszélni akarok veled.
- Miről?
- A barátnőidről. -
- Most félnem kéne? - kérdezte ijedten.
- Nem.
- Szóval kivel randiztál tegnap?
- Egy lánnyal.
- De mi a neve?
- Tényleg tudni akarod?
- Igen. - jelentettem ki határozottan.
- Sarah.
- Az a Sarah?
- Emily, nézd. Attól, hogy te még . . . - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Hogy tehetted ezt? Megígérted? Állj meg! ÁLLJ MÁR MEG! - kiabáltam és végre leállt az út szélére.
- Picúr . . .
- Ne hívj így. - mondtam kissé hisztérikusan.
- Nem szállhatsz ki. Esik az eső. Emily. Kérlek. - könyörgött nekem a "legjobb barátom".
- Engedj ki. - mondtam, miközben rángattam az ajtót.

Amint hallottam a kattanást rögtön kiszálltam a kocsiból. Az ajtót majdnem kitéptem a helyéről, de ez sem érdekelt túlságosan. Az eső csak még jobban elkezdett esni. A felsőm már teljesen átázott, a nadrágom rátapadt, a kalapomat elfújta a szél, a cipőm meg tiszta sár. Jó kis nap mondhatom. És még ez a hülyeség is. Semmi kedvem nincs hozzá. Mosolyogni és bájologni. Mondhatom nagyszerű. Mire haza értem teljesen szétáztam, ráadásul a táskámat is Austin - nál hagytam. A lakáskulcs is abban volt, de legalább van pótkulcsom. Mire megtaláltam azt a hülyeséget eltelt vagy félóra. Szóval van egy órám, hogy elkészüljek és oda is érjek. Miután beléptem a házba egyből a fürdőbe mentem. Egy gyors zuhany és hajmosás neki álltam megkeresni a ruhát. Hamar meg is találtam, majd azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy másképp kellett volna viselkednem. De nem. Megígérte és cserben hagyott. És akkor indulás a találkozóra. Párszor azt hittem, hogy a rendőrök mindjárt utánam jönnek, de úgy látszik csak kezdek paranoiás lenni. Mikor megérkeztem az egész hely tele volt újságírókkal, akiktől mozdulni alig bírtam. Hála az égnek egy biztonsági őr a segítségemre sietett. Bent még többen voltak,de legalább rendezett sorokba álltak. A fiúk már a székeken ültek és Austin - nal beszélgettek. Amint megláttak elkezdtek lelkesen integetni és a nevemet kiabálni.

- Sziasztok!

- Szia Emily! - köszöntek kórusban.
- Szia! Jól nézel ki- mondta Louis és egy puszit nyomott az arcomra. Erre mindenki elkezdett úúúú-zni.
- Most, hogy mindenki itt van el is kezdhetnénk nem? - kérdezte Austin. Minél hamarabb el akar kerülni mellőlem.
- Elmondhatom én? - kérdeztem izgatottan.
- Én akartam. - hisztizett be Niall.
- Akkor mondom én. Így egyikőtök sem "bántja meg" másikat. - jelentette ki Liam. Tényleg ő az apuka.
- Szóval, emberek egy kis figyelmet kérek - köszörülte meg a torkát - egy bejelentést szeretnénk tenni. Emily, a banda és mi közös turnéra fogunk indulni. Az első közös koncertünk ma lesz, de ez még nem tartozik hozzá. Kérdéseket most lehet feltenni. - és nagy meglepetésre a firkászok egyesével tették fel a kérdéseiket, nem egymás szavába vágva.
- Emily, mi történt közted és Austin között?
- Egy kicsit összekaptunk?
- És min? - kérdezte egy másik.
- Az nem tartozik önökre. - előzött meg "Ő".
- Láttal téged elrohanni Austin kocsijából. Miért?
- Csak. - hangzott a tömör válaszom.
- Kivel randiztál tegnap Austin?
- Egy lánnyal. - nem gondoltam volna.
- Ha az információink helyesek egy bizonyos Sarah Miller - rel töltötte tegnap estét. Ez az a Sarah?
- Igen.
- Nem. - hangzott el egyszerre a szánkból.
- Ugyan Austin mond csak el. Senki nem ítél el rajtam kívül. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Emily kérlek. Beszéljük meg. Csak ne itt. - próbált lenyugtatni.
- Ugyan miért? Szégyelled magad? Nem hiszem. És ha válaszolsz a kérdésemre abbahagyom. Miért árultál el? Megígérted. Cserben hagytál. Utállak. Utállak. Utállak. - és szavaimat nyomatékosítva ott ütöttem ahol értem.
- Nem minden rólad szól, vedd már észre. Az összes plakáton mindig csak ez van: Emily Lewis koncert. És hol vagyunk mi? Angel? Nate? Kevin? - kiabált vissza rám. Itt már tudtam, hogy ebből óriási vita lesz.
- Úristen. Te féltékeny vagy!? Ezért randiztál vele? - a hangom ugyan olyan hisztérikus volt, mint a kocsimba.
- Nem. Azért randiztam vele, mert kedves, gyönyörű és aranyos. És azért, hogy az apád jobban szeretni nálad az nem az én hibám. Emily. Én nem úgy értettem.
- Ne fáradj. Értem, hogy, hogy érted. - mondtam és hátat fordítottam neki és elindultam a kijárat felé.
- Várj valamit elfelejtettem. - fordultam vissza, és jól pofon vágtam és, mint aki jól végezte dolgát elsétáltam.

Louis szemszöge:

Miután Emily felpofozta Austin - t és elviharzott egyből utána indultam, de előtte még szóltam a fiúknak, hogy otthon találkozunk.

- Emily, várj! - kiabáltam utána, de mintha meg se hallotta volna csak ment előre.

Aztán egyszer csak megfordult és felém vette az irányt. Akkor tűnt fel, hogy sír. Nem is sír inkább zokog. Amint egy karnyújtásnyira volt tőlem, a karjaiba zártam és próbáltam megnyugtatni.

- Ne sírj, mert a végén még elkenődik a sminked. - mondtam, aminek a hatása egy halk nevetés volt.

- Gyere egy kicsit menjünk odébb. Tudok én ehhez jobb helyet. - és elkezdtem húzni egy pad felé, ami egy mellékfolyóson volt.
- Jól van. Azt hiszem rendbe vagyok. - nézett fel rám, olyan tizenöt perc sírás után.
- Megkérdezhetem ki ez a Sarah Miller.
- A mostohatestvérem. Miután a szüleim elváltak újraházasodtak. Anya David - del, Apa Nicole - lal. Neki már volt egy lánya az előző házasságából, de igazából ő nem a rendes gyereke hanem a mostohalánya. Szóval inkább csak mostoha-mostohatestvérem.
- Aha. Értem. - bólogattam meggyőzően, de nem igazán vette be.
- Nem érted igaz?
- Nem. Ez nekem túl magas. - ráztam meg a fejem.
- Na mindegy a lényeg az, hogy Apa sokkal többet foglalkozik vel, mint velem. Lemondja az összes hétvégét amikor hozzá utaznék. Lemondja a találkákat, amikor egy városba vagyunk, mert Sarah - t megcsípte egy méhecske, elszakadt a papucsa, meg ilyen hülye kifogásokkal. Austin megtudta, hogy ez érzékeny pont számomra és ott "támadott". - fejezte be a tömör összefoglalást.
- Most már tényleg értem. És miért árult el téged?
- Mert megígértük egymásnak, hogy soha nem randizunk olyannal aki "bántotta" a másikat.
- Aha. De igye kifogtok békülni? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Az nem lehet, hogy ti haragban legyetek. Legjobb barátok vagytok, már vagy két éve.
- Szerintem kibékülünk.
- Szóval megnyugodtál. Kisírtad magad és készen állsz az esti koncertre.
- Igen. - mosolygott rám.
- Akkor meghívlak egy teára. - jelentettem ki és felhúztam a padról.
- Inkább egy karamellás Macchiato - t . Nem szeretem a teát.
- Akkor irány a Starbucks! - és visszaindultunk a főfolyósora.
- Pontosan. Amúgy mikor kezdődik a koncert? -
- Nyolckor. - mondtam, bár nem voltam benne biztos.
- És hányra kell ott lennünk.
- Fél hét.
- Mit csinálnak velünk másfél órán keresztül? - kérdezte, és mély gondolkodásba esett.

Reméltem, hogy a fotósok elmennek amikor a fiúk távoztak, de tévedtem. Még mindig ott voltak, sőt most már többen voltak. Emily meg is torpant, mikor meglátta őket, de a kezemet nem engedte el. Az őrök megkérdezte segítsenek - e, amire lelkesen igent mondtunk. Nagy nehezen átjutottunk az út másik oldalára, a kávézóba. Leadtuk a rendelést, majd leültünk csodák csodájára, egy asztalhoz. Nem sokára megérkeztek és egy jó kis beszélgetésbe bonyulodtunk. Olyan egy óra múlva Em szólt, hogy menne.

- Miért? - kérdeztem csalódottan.

- Beszélni akarok Austin - nal a koncert előtt. Nem szeretek vele haragban lenni. - válaszolt.
- Aha. Akkor majd találkozunk.
- Igen. Szoríts nekem. - mondta és egy puszit kaptam búcsú képen.
- Sok szerencsét kislány. - mosolyogtam rá.

Együtt mentünk a kocsikig, mert egymás mellett parkoltunk. Én balra, Em meg jobbra indult. Amikor haza értem a többiek már vártak.

- Megérkezett a hős szerelmesünk! - kiáltotta el magát Zayn.

- Igen. Itt vagyok.
- Hol hagytad cicát? Reméltem, hogy veled jön. - keseredett el Hazza.
- Liam hol van? - próbáltam terelni a témát.
- Hanna - val van valahol. - jegyezte meg Niall két falat között.
- Aha. És mi jót csináltatok eddig? - érdeklődtem kedvesen, hátha elfelejtik honnan jöttem.
- Filmet néztünk. - hangzott a rövid válasz.
- Nagyszerű. Nem akarunk valamit csinálni?
- Sss. Most jön kedvenc részem. - pisszegett le Harry.
- Miután vége lett a kedvenc részének, arról beszéltünk,. hogy vajon milyen lesz az este. Hatkor Liam hívott, hogy induljunk el. Az öltözőkbe belépve kissé meglepődtünk. Austin Emily - t kergette, akinek a kezében egy zacskó gumimaci volt.
- Louis! Védj meg! - kiabált mikor meglátott.
- Késő. - mondta Austin kikapta a kezéből az édességet, Em meg "sírva" fakadt.
- Komolyan mondom rosszabbak, mint ti. - sopánkodott "apuci".
- Ez nem igaz! - szólt felháborodottan szőke herceg - Gyertek srácok, mutassuk meg, hogy mi rosszabbak vagyunk.

És ezután elszabadult a pokol. Az égen cipők, ruhák, ecsetek repkedtek. A sminkesek sikítva menekültek ki a szobából. Ez mind szép és jó volt, addig amíg Simon és Katy meg nem jelente. mindenki egyszerre megfagyott és próbált ártatlan pofit vágni.

- Ez itt micsoda? - kérdezte az ex - mentorunk.

- Üdvözlünk titeket a pokolban. - mondta egyszerre Picúr és Austin, miközben körbe mutattak a szobában.
- Azt látom. De, hogy lehet ennyi eszetek? Fél óra múlva kezdés a sminkesek kint sírnak, hogy ők nem erre jelentkeztek. Szégyelljétek magatokat. Most meg nyomás öltözni. - hordott le minket

Miután távoztak mindenki néma csendben tette a dolgát. Emily átment egy másik öltözőbe átöltözni, mi meg itt maradtunk a fiúkkal. Az a harminc perc hamar eltelt, és azt vettük észre, hoy kezdődik a koncert. Amikor kiléptünk a színpadra az idegesség helyét átvette az izgalom. Köszöntöttük a nézőket, egyből a közepébe vágtunk. Felváltva énekeltük a dalokat, de volt, hogy "besegítettünk" Em - nek néhány számnál. És végre elérkezett a várva várt félidő.

- Következzenek a Twitter kérdések! - kiabált Niall.

Mindenféle hülye dolgokat csináltunk. Például keringőztünk, elénekeltünk agy Hannah Montana számot vagy éppen felhívtuk Lexy - t. Olyan félórás hülyülés után folytatódott a koncert. Még kb. egy kicsivel több,mint egy óra volt hátra. A végén elbúcsúztunk a rajongóktól es megköszöntük, hogy eljöttek.

- Gyerekek én hulla vagyok és leszakad a lábam. - dőlt végig a kanapén Picúr.

- Nem csodálom. Ilyen cipőben. Felpróbálhatom? - kérdezte Zayn.
- Persze. Csak várd meg amíg leszedem magamról. - kezdte el kibontani a cipőfűzőjét.
- Én is! Én is! - kiabáltunk.

Mire mindenki felvette és ment benne egy kört addig eltelt vagy negyven perc. Meg kell hagyni elég sokat nevettünk, mert szinte minden második lépés után felbuktunk.

- Menjünk el bulizni. Ki van benne? - kérdezte Harry, amire a válasz egy egyöntetű igen volt.

A klubban egymás után ittuk a koktélokat és bármit amiben alkohol volt. Az egész csapat a táncparkett közepén volt és össze - vissza ugrált. Ebben én is benne voltam. Emily - vel elmentünk a bár pulthoz piálni, és ezután minden kiesett.

Em ruhája (reggel, próba)

Em ruhája (sajtót,)

és táska amit a kocsiban hagyott

Emily koncert

ÉS Lucának egy kép:

V. fejezet

Boldog névnapot kívánok Lucának!! Remélem rájössz melyik részt írtam neked! 

puszi: christmas.star

Emily szemszöge:


Vedd fel, vedd fel, vedd fel.
- Úristen! Lexy! El se hiszed kihívott el vacsorázni! - kiabáltam a telefonba, minta valami idióta, miközben fel - le ugráltam a a kanapén.
- Megsüketültem. Te meg mindjárt szívrohamot kapsz. Na, de kivel mész te randizni?
- Louis Tomlinsonnal.
- Azzal a Louis Tomlinsonnal?
- Azzal.  - mondtam és magam elé képzeltem az arcát.
- És tudod, hogy hova visz? Mit veszel fel? Mikorra jön érted?
- Nem . Nem és nem.
- Akkor mit tudsz egyáltalán?
- Azt, hogy nem tudja a számom.
- Szép. De most meséld el, hogy, hogy hívott el.
- Haza jöttünk a vidámparkból. Elkísért az ajtóig és ott megkérdezte. Bár elsőre semmit nem értettem, mert elhadarta, de másodjára már igen, és mondtam neki, hogy szívesen elmennék.
- Ti vidámparkba voltatok? És etettek vattacukrot? – jellemző. Beszélek neki vagy három percig, de már az első mondatnál leragad.
- Kedves vagy. Az egész elbeszélésből csak arra figyeltél, hogy biztos ettünk vattacukrot. – adtam neki a sértődött kislányt – Nem is értem, hogy miért Zayn jön be Niall helyett.
- Mert . . .
- . . . Zayn cuki, aranyos és rosszfiúsan néz ki.
- Pontosan. De én most leteszem, mert nálunk éppen hajnali két óra van. Úgyhogy szia. És ajánlom, hogy a randi után felhívj.
- Ez természetes. És bocs, hogy felébresztettelek. További jó éjszakát. – köszöntem el, és leraktuk.

A csevegésünk után neki álltam ruhát keresni. Minden szekrényemet kipakoltam, átnézem, de semmi elfogadhatót nem találtam. Az eredménytelen keresés után, összeütöttem valami ehetőt és leültem a gép elé twitterezni. A vidámparkos tweet-em igencsak felkavarta a vizet, mert mindenki azt kérdezgette, hogy kik azok a srácok. Voltak akik Dan-re és Tom-ra, vagy éppen Nate-re, Kevin-re és Austin-ra tippeltek. Jó pár embert visszakövettem. még egy utolsót posztoltam és ezzel letudtam a mai tevékenységemet.
@Emily_C_Lewis: Imádom a vattacukrot. @Austin_J_Fletcher hogy ment a randi? @lexyguard HIÁNYZOL!!!!

A nap további részét pihenéssel töltöttem, próbáltan lenyugodni és nem gondolni a holnap estére.

Louis szemszöge:

* másnap este*
- Harry, jól nézek ki? – kérdeztem vagy huszadjára.
- Jól. – jött a tömör válasz.
- Zayn, szerinted? – fordultam felé.
- Louis, nem fogsz elkésni. – mutatott az órára Liam.
- Úr isten. De! Hol a kulcs?
- A kezedben.
- Oké. Én léptem. Kívánjatok sok sikert.
- Hajrá Boo Bear! – ordították utánam.

Soha életemben nem izgultam ennyire. A kezem annyira izzadt, hogy alig bírtam a kormányt fogni. Az út felénél felhívtam Emily-t, hogy kb. tíz perc és ott vagyok. Alig bírtam ki ezt a rövid időt. Amikor odaértem becsöngettem. Ő kikiabált, hogy mindjárt jön csak felveszi a cipőjét. Az ajtó nyitódására  felé fordultam. Szokásához híven magas sarkú volt rajta és egy csíkos ruha.
- Szia Louis! – köszönt egy mosoly kíséretében
- Szia Picúr!
- Gondolom nem árulod el, hogy hova megyünk. – mondta, miközben becsukta az ajtót.
- Nem. Sőt a szemedet is be fogom kötni. – vettem ki a zsebemből egy fekete kendőt.
. De segítesz beszállni a kocsiba? – nézett rám kérdőn.
- Persze.

Az út a vacsora helyszínhez nem volt hosszú. Emily végig azt kérdezgette, hogy hova megyünk. Kitartó egy csaj. Mikor szóltam, hogy megérkeztünk, le akarta venni a kendőt de nem engedtem.
- Segítsek kiszállni a kocsiból vagy kitudsz?
- Sikerülni fog. - mondta és lefejelte az ajtót.
- Jól vagy? – kérdeztem, és nagyobbra nyitottam az ajtaját.
- Persze. Csak kicsit fáj a fejem. felelt, és megfogtam a kezét.
- Mehetünk? -
- Aha. Amúgy valami víznél vagyunk nem? – ”nézett rám”.
- Talán. Ugye nem félsz a magasban? – rettegtem a válaszától. Mert ha fél az egész este lefújva.
- Nem.
- Akkor jó. Különben lefújhattam volna a randit. – sóhajtottam.
- A magasban leszünk?
- Igen. Most szállunk be a liftbe.
- A liftbe? A liftbe? – kérdezte kétségbeesetten.
- Mi a baj,
- Nem szerettem a lifteket. Úristen Louis, ez le fog szakadni. – suttogta és belém kapaszkodott.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj. simogattam a hátát – már itt is vagyunk.
- Levehetem végre ezt a vackot? – és válaszomat meg se várva lehúzta a szeméről a kendőt.
Amikor meglátta az asztalt és, hogy hol vagyunk tátva maradt a szája.
- Ez meseszép. –
- Örülök, hogy tetszik. Remélem, hogy éhes vagy. A vacsora már tálalva. – húztam ki neki a széket.
- Köszönöm. És igen éhes vagyok.

A vacsora jó hangulatban telt. A kaja és finom volt. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Az est vége felé már olyanok voltunk, mint akik beszívtak. Mindenen nevettünk és a híd tetejéről ordibáltunk le.

- Kevin. Gyere apucihoz! – kiáltottam. Emily meg folyamatosan röhögött.
- Louis, nagyon jól érzem magam, de kezdek elfáradni. Mehetnénk? – kérdezte.
- Persze. Menjünk. – és elindultam a lifthez, de Picúr nem jött.
- De az asztallal mi lesz?
- Majd elpakolják. – mondtam és elkezdtem húzni a lejárathoz.
- Akkor menjünk.

A hazaúton végig énekeltük az összes dalt, ami a rádióból szólt. A kocsiból nagy nehezen tudtunk csak kiszállni, mert röhögő görcsöt kaptunk. Mikor nagy nehezen kimásztunk az autóból, már eltelt vagy fél óra. Miután Emily kinyitotta az ajtót szembefordult velem és megköszönte az estét:
- Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm, hogy elvittél.
- Ugyan semmiség. Máskor is elmehetnénk nem? – kérdeztem.
- Persze. – de az ’e’ kissé elhúzódott. mert Em-nek sikerült kinyitnia valahogy az ajtót és sikeresen elesett. De mivel nem kart elesni belém kapaszkodott, én meg nem számítottam rá, így mindketten  beestünk a házba.
- Bocsi.
- Semmi baj. – mondtam, és megint elkezdtünk  nevetni.
- Lou nagyon jó illatod van, de kissé nehéz vagy.
- Oké. Vagyis mindjárt leszállok rólad. – és nehezen,de sikerült. Miután felálltam, segítettem neki felállni. – akkor szia. Szerintem holnap találkozunk.
- Igen. Holnap. -.” köszönt el” és egy puszit nyomott az arcomra.
Már épp szálltam volna a kocsimba, hogy elinduljak haza, amikor Picúr utánam szólt.
- Louis, várj! Nem akarunk megnézni egy filmet? – tette fel a kérdést óvatosan.
- De. Szívesen. – és visszasétáltam a házhoz.

 Másnap reggel a kanapén feküdtem, de a kislány nem volt sehol. Épp felültem, amikor Emily belépett a nappaliba kezében egy tálcával.

- Jó reggelt! – köszönt.
- Jó reggelt! Azt nekem csináltad?
- Igen. Amúgy nem láttad a távirányított? – kérdezte, miközben leült mellém.
- De. Ott van a fotelben. – mondtam és neki álltam a reggelinek.
- Köszi. – és bekapcsolta a tv-t, ahol épp a sztár hírek ment.

- Üdv mindenkinek! Lucy vagyok. A One Direction egyik szívtipróját, Louis Tomlinson-t tagnap este együtt látták Emily Lewis-szal a Tower Bridge tetején, ahol egy romantikus vacsora várta őket. A vacsora után Louis haza vitte a kedvesét, majd ott is éjszakázott. Információink szerint még most is ott tartózkodik. Most  pedig következzen Cher Loyd és a Want U Back.

Em ruhája

IV. Fejezet

Emily szemszöge:

- Austin, nem akarsz ma nálam éjszakázni?

- Nem anyudékhoz mész? - kérdezte értetlenül.

- Isten ments. Készülnek az évfordulós banzájra. És az a ház kész bolondok háza most.

- Akkor jó. Amúgy sem szeretném ha holnap késnél.

- Ezt megbeszéltük. Nálam találkozunk. Ja, és a nyertes választ filmet.

- Szóval én. - jelentette ki magabiztosan.

- Majd meglátjuk.

Mindketten beszálltunk az autóinkba és háromra beindítottuk a motort. Austin a belvároson keresztül, míg én a külvároson átmentem, ezért is nyertem én. Mosolyogva vártam a bosszankodó fiút.

- Hogy a francba csinálod ezt Kislány?

- Ügyesen és okosan. A csodálatos Pókembert fogjuk megnézni.

- Rendben. A ruháim még itt vannak?

- Persze. Asszem a legfelső polcon vannak.

- Oké. Kimegy először zuhanyozni?

- Ha emlékeznél rá két fürdőm van. Úgyhogy te is el tudsz menni.

- Húsz perc múlva találkozunk a nappaliban.

- A nappaliban.

Kivételesen siettem a tisztálkodással, így kevesebb, mint fél óra kész lettem. Lerohantan a lépcsőn Austinhoz, hogy ne érezze magát egyedül. De nem volt ott. Nem álltam neki megkeresni, mert féltem, hogy meggyilkol a boxeres cigány. Inkább bekapcsoltam a tv-t és elindítottam a DVD-t. Le akartam ülni a kanapéra, amikor hirtelen valaki feltámadt, mint ahogy a múmiák szoktak a sírból. Egy óriásit sikítottam  és szerintem még sokkot is kaptam.

- Te hülye gyerek. Hogy lehetsz ennyire gonosz?

- Bocs. De ezt nem lehetett kihagyni.

- Érthető. Na de most vidd odébb magad, hogy én is ideférjek.

- Megfelel?

- Tökéletes. Kezdhetjük?

- Aha. – és ez volt az utolsó dolog amire emlékszem. Meg az, hogy a film első tíz perce után bealudtam, ugyanúgy, mint Austin.

Hajnali kilenc óra és valami idióta folyamatosan nyomja a csengőt. Istenem ha odaérek kapni fog rendesen. Nagy sebbel – lobbal nyitottam ki az ajtót, hogy leszedjem a fejét, de kissé  meglepődtem a hívatlan vendégek láttán.

- Sziasztok! Ti meg mit kerestek itt? És honnan tudjátok, hogy itt lakok?- kérdeztem.

- Gondoltuk meglepünk téged, illetve titeket – javította ki magát Liam, ahogy meglátta a legjobb barátomat.

- A címed pedig Simontól tudjuk. – folytatta Zayn.

- Rendben. Gyertek be. Reggeliztettek már?

- Nem.- vágta rá Niall.

- Akkor esztek velünk? Austin palacsintát süt.

- Ha nem zavarunk. – mosolygott rám Louis.

- Dehogy! Üljetek le. Mindjárt neki is kezdek. – válaszolt neki Austin.

- Fiúk, ha itt hagylak titeket hatosban, ugye épségben marad a ház?

- Persze. De te hova mész?

- Felöltözni.

- Veled tarthatok? – kérdezte Harry, és egy perverz mosoly jelent meg az arcán.

- Talán legközelebb.

Mivel fogalmam sincs, hogy hova megyünk hosszú nadrágot vettem fel. A hajamat csak kifésültem és lófarokba kötöttem. Mire leértem a srácok már szinte felfalták az összes kaját. Austinnal hely cserés támadást vittünk véghez. Ő is felment átöltözni, én meg elkezdtem kifaggatni a One Directont, hogy hova megyünk.

- Kérlek, mondjátok el, hogy hova megyünk! – könyörögtem nekik.

- Nem.

- Légy szíves!

- Max. a kocsiban. – nyugtatott le Zayn.

- Vigyázz, mert szavadon fog. – figyelmeztette a gitárosom.

- Megjegyeztük.

Louis szemszöge:

Miután elmondtuk Emily-nek, hogy a vidámparkba megyünk teljesen hiperaktív lett. Össze – vissza beszélt mindenféle hülyeséget és ráadásul úgy hadart, semmit nem értettünk. Az út vége felé már nem is próbáltuk megérteni. Mikor megérkeztünk mindenkin átmászva szállt ki a kocsiból.

- Austin csinálj egy képet. Fel szeretném rakni Twitter-re.

@Emily_C_Lewis most kezdődik el életem egyik legjobb napja. Köszönöm nektek fiúk!!

- Köszi.  Indulhatunk? – kérdezte Picúr.

- Menjünk! – kiáltottam fel és megragadtam Hazza kezét.

- Először a ”Mirror House”-ba menjünk. Nyomás. – rángatott minket, most kivételesen Niall.

Amint beléptünk a házba az egész megtelt hanggal és élettel. Mindenfele rohangáltunk és ordibáltunk a másiknak. És a sors megismételte önmagát, mert Emily megint nekem jött.

- Ó! Szia Louis! Te hallod a többieket?

- Szia! Nem igazán. Szerintem lehet, hogy ők már kimentek.

- Megfoghatom a kezed? Nem akarok elveszni tőled.

- Oké. – mondtam és összekulcsoltam a kezeinket.

Jó tíz percig kóvályogtunk,  mire kijutottunk. Körbenéztünk, hátha meglátjuk a társainkat, de sehol nem voltak.

- Lou. itt a telefonod? – néztem rám nagy szemekkel.

- Lemerült. Miért? A tiéddel mi van?

- Nem hoztam el. Nem az első mobilomat hagytam el egy vidámparkba.

- Aha. Most két dolgot tehetünk. Első: próbáljuk megkeresni a többieket, vagy kettő: élvezzük a napot és az összes játékra felülünk.

- A másodikat választom. Menjünk. Felszeretnénk ülni a hullámvasútra.

- Indulás!

A hullámvasút után az óriáskerék, majd a kísértetkastély következett. Emily végig sikította  az egész utat és eltörte pár ujjamat. Épp a dodgemnél álltunk sorba, amikor Picúr ezt kérdezte:

- Szereted a zenémet?

- Igen. És ezt nem, azért mondom, hogy bevágódjak nálad.

- Nem is gondolnám ezt.

Ezután mindenféle dolgokról beszélgettünk. Egy csomó játékot kihagytunk, de ez egyikünket se zavarta. Már vagy másfél órája sétáltunk és dumáltunk amikor megláttam egy vattacukrost.

- Emily, kérsz vattacukrot? – tettem fel a költői kérdést.

- Persze, hogy kérek. Milyen kérdés ez? – nevetett és az árus felé vettük az irányt.

- És milyet kérsz?

- Epreset! – mosolygott rám.

- Jó napot! Egy óriási eper ízűt kérünk.

- Egy pillanat és kész. Tessék itt is van. Jó étvágyat.

- Köszönjük. További szép napot. – köszöntünk el, és tovább indultunk.

- Kérsz te is? – nyomta az arcom elé az édességet.

- Nem köszi. De elmehetnénk a büfékhez valami rendes kaját venni? Kezdek éhes lenni.

- Persze. Utána lemehetünk az ugráló várba?

- Aha. Kérsz valami normális kaját?

- Nem. A vattacukor tökéletesen megfelel.

Miközben vártunk az ennivalóra  Em  azt nézte, hogy csinálják a kajámat, én meg körbenéztem. Észrevettem a fiúkat és ők is engem. Próbáltam nekik jelezni, hogy menjenek el, de a tervem pont visszafele sült el.

- Louis, Emily! Végre meg vagytok. – ölelt át engem Niall.

- Sziasztok! – köszöntünk nekik.

- Mi jót csináltatok eddig? – kérdezte Harry.

- Szívesen meghallgatnám az élménybeszámolótokat, de randim lesz. – mondta Austin.

- Te megcsalsz engem?! Hogy lehetsz ennyire szívtelen?!

- Drágám, téged soha nem csalnálak meg. Te vagy a szemem fénye, a cukor az életembe, és remény a minden napokban. – szónokolt Emilynek.

- Megnyugodtam. És ebben az esetben jó szórakozást. – ölelte át a ”legjobb barátját”.

- Meglesz. Srácok, vigyázzatok rá. Ha bármi baja lesz az megbánjátok. – fenyegetett meg minket játékosan és elindult a bejárat – kijárat felé.

- Akkor ti most jártok? – tettem fel a kérdést.

- Nem. Dehogy. Ő a legjobb barátom. Csak folyamatosan ezt játsszuk. Olyan, mint a Larry Stylinson.

- Aha. Amúgy bármennyire nehéz ezt mondanom, de nekünk is indulni kell haza. – szólt Zayn.

- Ó! Ne már. Olyan jól éreztem magam. – nyavalygott Liam.

- Akkor menjünk. Már úgyis elfáradtam. – jegyezte meg az egyetlen lány tag.

Szép lassan haladtunk a kocsi felé, miközben az élményeinket osztottuk meg egymással. A haza úton mindenki bealudt kivéve én és Liam.

- Szerintem hívd el randizni. – tanácsolta nekem.

- De mi van ha nemet mond? – kérdeztem kétségbe esetten.

- Nem fog. Te nem láttad kívülről azt amint én. A mosolya majdnem körbe érte a fejét.

- Akkor elkísérem majd az ajtóig, és ott megkérdezem.

- Én meg itt tartom a fiúkat.

- Köszönöm.

- Sok sikert. – mondta és lepacsiztunk.

A beszélgetésünk után mindketten a csöndben maradtunk. Én azon gondolkoztam, hogy, hogy hívjam el. Nem sokára meg is érkeztünk Em-hez. Felébresztettem és kiszálltam vele az autóból.

Az ajtónál szembe fordult velem és megköszönte a mai napot.

- Louis, nagyon jól éreztem magam ma. És köszönöm, hogy elvittél, vagyis elvitettek. – javította ki magát.

- Nincs mit. Ömm . . . azt szeretném kérdezni, hogy . . . inkább felejtsd el.

- Nem illik félbe hagyni egy kérdést.

- Eljönnélvelemrandiznivalamikor? – hadartam el.
- Hogy mit beszélsz?!
- Azt kérdeztem, vagyis próbáltam, hogy... El jönnél-e velem randizni?

- Persze. Örömmel. – mosolygott.

- Remek. Akkor majd hívlak. Szia! – és elrohantam.

- Nem is tudod a számom. – kiabált utánam.

- Azt te csak hiszed. – intettem neki és beszálltam a kocsiba.

III. Fejezet

Emily szemszöge:

Gyorsan elköszöntem Louistól, és a kijárat felé siettem. Amint kiléptem az épületből, megcsörrent a telefonom.

*- Szia Picúr! Úgy látom zavarba hoztak. - és láttam magam előtt elvigyorodik.

- Nem igaz. Nem is voltam zavarban.

- Hiszi a piszi. Azért bámultad a földet. Amúgy köszönni luxus?

- Szia Austin! Azért bámultam a földet, mert tetszett. Lehet, hogy ilyen lesz a járdám. Megfelel? – a hangom kissé gúnyos volt.

- Tökéletes. Ugye nem felejtetted el a délutánt?

- De. Mi lesz?

- Komolyan mondom a saját szülinapodon kívül semmit sem tudsz megjegyezni.

- Hazugság A tiédet is tudom.

- Na, akkor mikor van?

- Június 30.

- Tényleg tudod. - hallottam a hangján, hogy nem igazán akarja elhinni.

- Azt hitted viccelek?

- Aha. Na, a délutánra visszatérve, megbeszélés lesz. Simonnal. Háromra legyél ott.

- Simon. Három. Szerintem menni fog, de inkább. . .

- . . . felhívlak, hogy megkérdezzem hol vagy.

- Imádlak.

- Én is téged. Szia.

- Hali.*

Mikor letettük, épp odaértem a kocsimhoz. Egyből haza mentem, mert gondoltam csinálok egy twitcam-et.

Az út olyan negyedóra volt, mert párszor gyorsabban mentem a megengedettnél. Amint megérkeztem átöltöztem egy kényelmesebb cuccba, majd bejelentkeztem Twitter-re. Mikor elkezdtem kamozni több százan kezdték el nézni. 

- Hali mindenkinek aki nézi. Tudom, hogy régen nem beszéltem veletek, de remélem nem haragszotok rám. Na de térjünk a lényegre. Kérdezzetek tőlem bármit és a lehető legtöbbre válaszolni fogok. - miután elmondtam a gondolataimat már elég sok kérdés érkezett.

- Az első kérdés küldője  @mary - től jött. Azt kérdezi, hogy milyen napon volt ma. A válaszom pedig, viszonylag jól. A következőt @JaneMorrison küldte. Ő azt szeretné tudni, hogy tényleg nem érzek-e többet Austin iránt barátságnál. Nem, nem érzek. Ő nekem olyan, mint egy második testvér. Soha nem lesz több. - még olyan egy óráig válaszolgattam a rajongóknak, amikor Austin hívott.

- Bocsi. Ezt fel kell vennem. Austin az.

*- Hali!

  - Szia, kislány! Elindultál már?

  - Nem. De már terveztem.

  - Hol vagy?

  - Otthon.

  - Akkor ha most elindulsz még ideérsz. Lehetőleg ne késs. Na puszi.

  - Szia. *

- Na srácok mára ennyi voltam. Megbeszélésre kell mennem. Sziasztok! - integettem a kamerába, majd kijelentkeztem és kikapcsoltam a gépet. Megint lecseréltem a ruháimat és újra a volán mögé ültem. 

És csodák csodájára nem késtem. Olyan sokat. Csupán pár percet. A mélygarázsból egyből Simon irodája felé vettem az irányt. Amikor benyitottam szembe találtam magam a One Directonnal.

 

Louis szemszöge:

- Fiúk, haladjatok már! El fogunk késni. És akkor Simon tuti megöl minket. És én még legalább meg akarom nézni a Toy Story-t. - kiabált Liam.

- Nem kell ordibálni. Itt vagyok.

- Te igen, de a többiek nem. Zayn, tökéletesen áll a hajad. Gyere már. - és elrángatta a tükör elől a mi rossz fiúnkat.

- Jól van. Mindenki itt van? Harry?

- Jelen.

- Niall?

- Én is itt vagyok?

- Louis rendesen felöltöztél? - és elég szembe tűnően végig mért.

- Én mindig normálisan szoktam felöltözni. - feleltem sértetten.

- Te is tudod, hogy ez hazugság. - simított végig a karomon Hazza.

- Jól van szivi. Most megsértődtem rád. - és elrontattam a kezemet.

- Ezt a kocsiba is tudjátok folytatni, de inkább ne tegyétek. Most pedig indulás. - adta ki a parancsot mi kis "apukánk".

Az út hozzánk képest csendben telt. Mindenki azon gondolkodott, hogy mit szeretne tőlünk a mi régi mentorunk. Általában ha akart valamit Ő jött hozzánk, hogy egy: beszéljen velünk, kettő: megnézze, hogy nem gyújtottuk-e fel a házat. Mikor megérkeztünk kitettek minket a főbejáratnál. Hála az égnek nem voltak rajongók. Beléptünk az ajtón és a lift felé vettük az irányt. Simon irodájába vezető úton felugrottam Niall hátára, de  mivel nem számított rá egy elég nagyot tanyáltunk.

- Louis! Az ég szerelmére normális vagy? Mi van ha kitöröm a nyakam? - ordibált rám a szőkeség.

- Jól van. Nyugi. Veszek neked valami kaját. - és most kijátszottam az aduászt.

- Rendben. Megbocsátok. Most az egyszer.

- Szia Simon.- rontottunk be az ajtón.

- Fiúk. Örülök, hogy megérkeztettek. Ma nem csak mi leszünk, hanem mint látjátok itt van Katy és Austin. - mindketten csak biccentettek egyet, majd visszatértek a dolgukhoz.

- Emily is mindjárt megérkezik . . . - és amint kimondta újból kicsapódott az ajtó.

- Rosszkor jöttem? Nem. Szia Austin. Sziasztok többiek. - mondta és lehuppant a gitárosa ölébe.

- Most, hogy mindenki itt van vágjunk is bele. - és elkezdet beszélni, beszélni és beszélni.

Úgy tűnt Liam és Katy kivételével senki nem figyelt. Zayn szerintem alszik, Niall és Harry kő, papír, ollóztak, Emily és Austin pedig egymást szórakoztatták.

- Na most, hogy mindent tudtuk ki van benne?

- Mibe? - kérdezte Em.

- A közös turnéról. - lökte le magáról Gitáros csávó válasz adás közben.

- Én benne vagyok. - tettem fel a kezem.

- Mi is. - kiabálták be a fiúk.

- És szerintem mi is. - jelentkezett Picúr.

- Akkor ezt megbeszéltük. Három nap múlva közös sajtó tájékoztató, ahol bejelentitek a turnét, de szeretném, ha a holnapi napot együtt töltenétek.

- Rendben. - szólt az egy hangú válasz mindenkitől.

- Mára végeztünk. - mondta Simon.

- Segíthetek? - kérdeztem és Emily felé nyújtottam a kezem.

- Azt megköszönném. - és rám mosolygott és bele kapaszkodott a kezembe.

- Amúgy hogy vagy?

- Köszönöm jól. És te?

- Meg vagyok. - és itt befejeződött a beszélgetésünk és beállt a kínos csend.

Következőnek a liftben szóltunk egymáshoz, amikor elbúcsúztunk.

- Holnap találkozunk. - köszöntek el szinte kísértetiesen egyszerre.

- Holnap. - mondtuk mi is, és kiszálltunk a liftből.

Annának: Em ruhája a találkozón