2012. december 7., péntek

IV. Fejezet






Emily szemszöge:

- Austin, nem akarsz ma nálam éjszakázni?
- Nem anyudékhoz mész? - kérdezte értetlenül.
- Isten ments. Készülnek az évfordulós banzájra. És az a ház kész bolondok háza most.
- Akkor jó. Amúgy sem szeretném ha holnap késnél.
- Ezt megbeszéltük. Nálam találkozunk. Ja, és a nyertes választ filmet.
- Szóval én. - jelentette ki magabiztosan.
- Majd meglátjuk.

Mindketten beszálltunk az autóinkba és háromra beindítottuk a motort. Austin a belvároson keresztül, míg én a külvároson átmentem, ezért is nyertem én. Mosolyogva vártam a bosszankodó fiút.

- Hogy a francba csinálod ezt Kislány?
- Ügyesen és okosan. A csodálatos Pókembert fogjuk megnézni.
- Rendben. A ruháim még itt vannak?
- Persze. Asszem a legfelső polcon vannak.
- Oké. Kimegy először zuhanyozni?
- Ha emlékeznél rá két fürdőm van. Úgyhogy te is el tudsz menni.
- Húsz perc múlva találkozunk a nappaliban.
- A nappaliban.

Kivételesen siettem a tisztálkodással, így kevesebb, mint fél óra kész lettem. Lerohantan a lépcsőn Austinhoz, hogy ne érezze magát egyedül. De nem volt ott. Nem álltam neki megkeresni, mert féltem, hogy meggyilkol a boxeres cigány. Inkább bekapcsoltam a tv-t és elindítottam a DVD-t. Le akartam ülni a kanapéra, amikor hirtelen valaki feltámadt, mint ahogy a múmiák szoktak a sírból. Egy óriásit sikítottam  és szerintem még sokkot is kaptam.

- Te hülye gyerek. Hogy lehetsz ennyire gonosz?
- Bocs. De ezt nem lehetett kihagyni.
- Érthető. Na de most vidd odébb magad, hogy én is ideférjek.
- Megfelel?
- Tökéletes. Kezdhetjük?
- Aha. – és ez volt az utolsó dolog amire emlékszem. Meg az, hogy a film első tíz perce után bealudtam, ugyanúgy, mint Austin.

Hajnali kilenc óra és valami idióta folyamatosan nyomja a csengőt. Istenem ha odaérek kapni fog rendesen. Nagy sebbel – lobbal nyitottam ki az ajtót, hogy leszedjem a fejét, de kissé  meglepődtem a hívatlan vendégek láttán.

- Sziasztok! Ti meg mit kerestek itt? És honnan tudjátok, hogy itt lakok?- kérdeztem.
- Gondoltuk meglepünk téged, illetve titeket – javította ki magát Liam, ahogy meglátta a legjobb barátomat.
- A címed pedig Simontól tudjuk. – folytatta Zayn.
- Rendben. Gyertek be. Reggeliztettek már?
- Nem.- vágta rá Niall.
- Akkor esztek velünk? Austin palacsintát süt.
- Ha nem zavarunk. – mosolygott rám Louis.
- Dehogy! Üljetek le. Mindjárt neki is kezdek. – válaszolt neki Austin.
- Fiúk, ha itt hagylak titeket hatosban, ugye épségben marad a ház?
- Persze. De te hova mész?
- Felöltözni.
- Veled tarthatok? – kérdezte Harry, és egy perverz mosoly jelent meg az arcán.
- Talán legközelebb.

Mivel fogalmam sincs, hogy hova megyünk hosszú nadrágot vettem fel. A hajamat csak kifésültem és lófarokba kötöttem. Mire leértem a srácok már szinte felfalták az összes kaját. Austinnal hely cserés támadást vittünk véghez. Ő is felment átöltözni, én meg elkezdtem kifaggatni a One Directont, hogy hova megyünk.

- Kérlek, mondjátok el, hogy hova megyünk! – könyörögtem nekik.
- Nem.
- Légy szíves!
- Max. a kocsiban. – nyugtatott le Zayn.
- Vigyázz, mert szavadon fog. – figyelmeztette a gitárosom.
- Megjegyeztük.






Louis szemszöge:

Miután elmondtuk Emily-nek, hogy a vidámparkba megyünk teljesen hiperaktív lett. Össze – vissza beszélt mindenféle hülyeséget és ráadásul úgy hadart, semmit nem értettünk. Az út vége felé már nem is próbáltuk megérteni. Mikor megérkeztünk mindenkin átmászva szállt ki a kocsiból.

- Austin csinálj egy képet. Fel szeretném rakni Twitter-re.

@Emily_C_Lewis most kezdődik el életem egyik legjobb napja. Köszönöm nektek fiúk!!
- Köszi.  Indulhatunk? – kérdezte Picúr.
- Menjünk! – kiáltottam fel és megragadtam Hazza kezét.
- Először a ”Mirror House”-ba menjünk. Nyomás. – rángatott minket, most kivételesen Niall.

Amint beléptünk a házba az egész megtelt hanggal és élettel. Mindenfele rohangáltunk és ordibáltunk a másiknak. És a sors megismételte önmagát, mert Emily megint nekem jött.

- Ó! Szia Louis! Te hallod a többieket?
- Szia! Nem igazán. Szerintem lehet, hogy ők már kimentek.
- Megfoghatom a kezed? Nem akarok elveszni tőled.
- Oké. – mondtam és összekulcsoltam a kezeinket.

Jó tíz percig kóvályogtunk,  mire kijutottunk. Körbenéztünk, hátha meglátjuk a társainkat, de sehol nem voltak.

- Lou. itt a telefonod? – néztem rám nagy szemekkel.
- Lemerült. Miért? A tiéddel mi van?
- Nem hoztam el. Nem az első mobilomat hagytam el egy vidámparkba.
- Aha. Most két dolgot tehetünk. Első: próbáljuk megkeresni a többieket, vagy kettő: élvezzük a napot és az összes játékra felülünk.
- A másodikat választom. Menjünk. Felszeretnénk ülni a hullámvasútra.
- Indulás!

A hullámvasút után az óriáskerék, majd a kísértetkastély következett. Emily végig sikította  az egész utat és eltörte pár ujjamat. Épp a dodgemnél álltunk sorba, amikor Picúr ezt kérdezte:

- Szereted a zenémet?
- Igen. És ezt nem, azért mondom, hogy bevágódjak nálad.
- Nem is gondolnám ezt.

Ezután mindenféle dolgokról beszélgettünk. Egy csomó játékot kihagytunk, de ez egyikünket se zavarta. Már vagy másfél órája sétáltunk és dumáltunk amikor megláttam egy vattacukrost.

- Emily, kérsz vattacukrot? – tettem fel a költői kérdést.
- Persze, hogy kérek. Milyen kérdés ez? – nevetett és az árus felé vettük az irányt.
- És milyet kérsz?
- Epreset! – mosolygott rám.
- Jó napot! Egy óriási eper ízűt kérünk.
- Egy pillanat és kész. Tessék itt is van. Jó étvágyat.
- Köszönjük. További szép napot. – köszöntünk el, és tovább indultunk.
- Kérsz te is? – nyomta az arcom elé az édességet.
- Nem köszi. De elmehetnénk a büfékhez valami rendes kaját venni? Kezdek éhes lenni.
- Persze. Utána lemehetünk az ugráló várba?
- Aha. Kérsz valami normális kaját?
- Nem. A vattacukor tökéletesen megfelel.

Miközben vártunk az ennivalóra  Em  azt nézte, hogy csinálják a kajámat, én meg körbenéztem. Észrevettem a fiúkat és ők is engem. Próbáltam nekik jelezni, hogy menjenek el, de a tervem pont visszafele sült el.

- Louis, Emily! Végre meg vagytok. – ölelt át engem Niall.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik.
- Mi jót csináltatok eddig? – kérdezte Harry.
- Szívesen meghallgatnám az élménybeszámolótokat, de randim lesz. – mondta Austin.
- Te megcsalsz engem?! Hogy lehetsz ennyire szívtelen?!
- Drágám, téged soha nem csalnálak meg. Te vagy a szemem fénye, a cukor az életembe, és remény a minden napokban. – szónokolt Emilynek.
- Megnyugodtam. És ebben az esetben jó szórakozást. – ölelte át a ”legjobb barátját”.
- Meglesz. Srácok, vigyázzatok rá. Ha bármi baja lesz az megbánjátok. – fenyegetett meg minket játékosan és elindult a bejárat – kijárat felé.
- Akkor ti most jártok? – tettem fel a kérdést.
- Nem. Dehogy. Ő a legjobb barátom. Csak folyamatosan ezt játsszuk. Olyan, mint a Larry Stylinson.
- Aha. Amúgy bármennyire nehéz ezt mondanom, de nekünk is indulni kell haza. – szólt Zayn.
- Ó! Ne már. Olyan jól éreztem magam. – nyavalygott Liam.
- Akkor menjünk. Már úgyis elfáradtam. – jegyezte meg az egyetlen lány tag.

Szép lassan haladtunk a kocsi felé, miközben az élményeinket osztottuk meg egymással. A haza úton mindenki bealudt kivéve én és Liam.
- Szerintem hívd el randizni. – tanácsolta nekem.
- De mi van ha nemet mond? – kérdeztem kétségbe esetten.
- Nem fog. Te nem láttad kívülről azt amint én. A mosolya majdnem körbe érte a fejét.
- Akkor elkísérem majd az ajtóig, és ott megkérdezem.
- Én meg itt tartom a fiúkat.
- Köszönöm.
- Sok sikert. – mondta és lepacsiztunk.
A beszélgetésünk után mindketten a csöndben maradtunk. Én azon gondolkoztam, hogy, hogy hívjam el. Nem sokára meg is érkeztünk Em-hez. Felébresztettem és kiszálltam vele az autóból.
Az ajtónál szembe fordult velem és megköszönte a mai napot.
- Louis, nagyon jól éreztem magam ma. És köszönöm, hogy elvittél, vagyis elvitettek. – javította ki magát.
- Nincs mit. Ömm . . . azt szeretném kérdezni, hogy . . . inkább felejtsd el.
- Nem illik félbe hagyni egy kérdést.
- Eljönnélvelemrandiznivalamikor? – hadartam el.
- Hogy mit beszélsz?!
- Azt kérdeztem, vagyis próbáltam, hogy... El jönnél-e velem randizni?
- Persze. Örömmel. – mosolygott.
- Remek. Akkor majd hívlak. Szia! – és elrohantam.
- Nem is tudod a számom. – kiabált utánam.
- Azt te csak hiszed. – intettem neki és beszálltam a kocsiba.

1 megjegyzés:

  1. Jujj nagyon cukik:) (Harry a kedvencem)de ezt a blogot olvasni fogom...(Harry pervez része :D folytatást

    VálaszTörlés