Emily szemszöge:
- Austin, nem akarsz ma nálam éjszakázni?
- Nem anyudékhoz mész? -
kérdezte értetlenül.
- Isten ments. Készülnek az
évfordulós banzájra. És az a ház kész bolondok háza most.
- Akkor jó. Amúgy sem szeretném
ha holnap késnél.
- Ezt megbeszéltük. Nálam
találkozunk. Ja, és a nyertes választ filmet.
- Szóval én. - jelentette ki
magabiztosan.
- Majd
meglátjuk.
Mindketten
beszálltunk az autóinkba és háromra beindítottuk a motort. Austin a belvároson
keresztül, míg én a külvároson átmentem, ezért is nyertem én. Mosolyogva vártam
a bosszankodó fiút.
- Hogy
a francba csinálod ezt Kislány?
-
Ügyesen és okosan. A csodálatos Pókembert fogjuk megnézni.
-
Rendben. A ruháim még itt vannak?
- Persze.
Asszem a legfelső polcon vannak.
- Oké.
Kimegy először zuhanyozni?
- Ha
emlékeznél rá két fürdőm van. Úgyhogy te is el tudsz menni.
- Húsz
perc múlva találkozunk a nappaliban.
- A
nappaliban.
Kivételesen
siettem a tisztálkodással, így kevesebb, mint fél óra kész lettem. Lerohantan a
lépcsőn Austinhoz, hogy ne érezze magát egyedül. De nem volt ott. Nem álltam
neki megkeresni, mert féltem, hogy meggyilkol a boxeres cigány. Inkább
bekapcsoltam a tv-t és elindítottam a DVD-t. Le akartam ülni a kanapéra, amikor
hirtelen valaki feltámadt, mint ahogy a múmiák szoktak a sírból. Egy óriásit
sikítottam és szerintem még sokkot is
kaptam.
- Te
hülye gyerek. Hogy lehetsz ennyire gonosz?
- Bocs.
De ezt nem lehetett kihagyni.
-
Érthető. Na de most vidd odébb magad, hogy én is ideférjek.
-
Megfelel?
-
Tökéletes. Kezdhetjük?
- Aha. –
és ez volt az utolsó dolog amire emlékszem. Meg az, hogy a film első tíz perce
után bealudtam, ugyanúgy, mint Austin.
Hajnali
kilenc óra és valami idióta folyamatosan nyomja a csengőt. Istenem ha odaérek
kapni fog rendesen. Nagy sebbel – lobbal nyitottam ki az ajtót, hogy leszedjem
a fejét, de kissé meglepődtem a hívatlan
vendégek láttán.
- Sziasztok!
Ti meg mit kerestek itt? És honnan tudjátok, hogy itt lakok?- kérdeztem.
-
Gondoltuk meglepünk téged, illetve titeket – javította ki magát Liam, ahogy
meglátta a legjobb barátomat.
- A
címed pedig Simontól tudjuk. – folytatta Zayn.
-
Rendben. Gyertek be. Reggeliztettek már?
- Nem.-
vágta rá Niall.
- Akkor
esztek velünk? Austin palacsintát süt.
- Ha
nem zavarunk. – mosolygott rám Louis.
- Dehogy!
Üljetek le. Mindjárt neki is kezdek. – válaszolt neki Austin.
- Fiúk,
ha itt hagylak titeket hatosban, ugye épségben marad a ház?
-
Persze. De te hova mész?
-
Felöltözni.
- Veled
tarthatok? – kérdezte Harry, és egy perverz mosoly jelent meg az arcán.
- Talán
legközelebb.
Mivel
fogalmam sincs, hogy hova megyünk hosszú nadrágot vettem fel. A hajamat csak
kifésültem és lófarokba kötöttem. Mire leértem a srácok már szinte felfalták az
összes kaját. Austinnal hely cserés támadást vittünk véghez. Ő is felment
átöltözni, én meg elkezdtem kifaggatni a One Directont, hogy hova megyünk.
-
Kérlek, mondjátok el, hogy hova megyünk! – könyörögtem nekik.
- Nem.
- Légy
szíves!
- Max.
a kocsiban. – nyugtatott le Zayn.
-
Vigyázz, mert szavadon fog. – figyelmeztette a gitárosom.
-
Megjegyeztük.
Louis
szemszöge:
Miután
elmondtuk Emily-nek, hogy a vidámparkba megyünk teljesen hiperaktív lett. Össze
– vissza beszélt mindenféle hülyeséget és ráadásul úgy hadart, semmit nem
értettünk. Az út vége felé már nem is próbáltuk megérteni. Mikor megérkeztünk
mindenkin átmászva szállt ki a kocsiból.
-
Austin csinálj egy képet. Fel szeretném rakni Twitter-re.
@Emily_C_Lewis most kezdődik el életem egyik legjobb
napja. Köszönöm nektek fiúk!!
-
Köszi. Indulhatunk? – kérdezte Picúr.
-
Menjünk! – kiáltottam fel és megragadtam Hazza kezét.
-
Először a ”Mirror House”-ba menjünk. Nyomás. – rángatott minket, most
kivételesen Niall.
Amint
beléptünk a házba az egész megtelt hanggal és élettel. Mindenfele rohangáltunk
és ordibáltunk a másiknak. És a sors megismételte önmagát, mert Emily megint
nekem jött.
- Ó!
Szia Louis! Te hallod a többieket?
- Szia!
Nem igazán. Szerintem lehet, hogy ők már kimentek.
-
Megfoghatom a kezed? Nem akarok elveszni tőled.
- Oké. –
mondtam és összekulcsoltam a kezeinket.
Jó tíz
percig kóvályogtunk, mire kijutottunk.
Körbenéztünk, hátha meglátjuk a társainkat, de sehol nem voltak.
- Lou.
itt a telefonod? – néztem rám nagy szemekkel.
-
Lemerült. Miért? A tiéddel mi van?
- Nem
hoztam el. Nem az első mobilomat hagytam el egy vidámparkba.
- Aha.
Most két dolgot tehetünk. Első: próbáljuk megkeresni a többieket, vagy kettő:
élvezzük a napot és az összes játékra felülünk.
- A
másodikat választom. Menjünk. Felszeretnénk ülni a hullámvasútra.
-
Indulás!
A
hullámvasút után az óriáskerék, majd a kísértetkastély következett. Emily végig
sikította az egész utat és eltörte pár
ujjamat. Épp a dodgemnél álltunk sorba, amikor Picúr ezt kérdezte:
-
Szereted a zenémet?
- Igen.
És ezt nem, azért mondom, hogy bevágódjak nálad.
- Nem
is gondolnám ezt.
Ezután
mindenféle dolgokról beszélgettünk. Egy csomó játékot kihagytunk, de ez
egyikünket se zavarta. Már vagy másfél órája sétáltunk és dumáltunk amikor
megláttam egy vattacukrost.
- Emily,
kérsz vattacukrot? – tettem fel a költői kérdést.
-
Persze, hogy kérek. Milyen kérdés ez? – nevetett és az árus felé vettük az
irányt.
- És
milyet kérsz?
-
Epreset! – mosolygott rám.
- Jó napot!
Egy óriási eper ízűt kérünk.
- Egy
pillanat és kész. Tessék itt is van. Jó étvágyat.
-
Köszönjük. További szép napot. – köszöntünk el, és tovább indultunk.
- Kérsz
te is? – nyomta az arcom elé az édességet.
- Nem
köszi. De elmehetnénk a büfékhez valami rendes kaját venni? Kezdek éhes lenni.
-
Persze. Utána lemehetünk az ugráló várba?
- Aha.
Kérsz valami normális kaját?
- Nem.
A vattacukor tökéletesen megfelel.
Miközben
vártunk az ennivalóra Em azt nézte, hogy csinálják a kajámat, én meg
körbenéztem. Észrevettem a fiúkat és ők is engem. Próbáltam nekik jelezni, hogy
menjenek el, de a tervem pont visszafele sült el.
-
Louis, Emily! Végre meg vagytok. – ölelt át engem Niall.
-
Sziasztok! – köszöntünk nekik.
- Mi
jót csináltatok eddig? – kérdezte Harry.
- Szívesen
meghallgatnám az élménybeszámolótokat, de randim lesz. – mondta Austin.
- Te
megcsalsz engem?! Hogy lehetsz ennyire szívtelen?!
-
Drágám, téged soha nem csalnálak meg. Te vagy a szemem fénye, a cukor az
életembe, és remény a minden napokban. – szónokolt Emilynek.
-
Megnyugodtam. És ebben az esetben jó szórakozást. – ölelte át a ”legjobb
barátját”.
-
Meglesz. Srácok, vigyázzatok rá. Ha bármi baja lesz az megbánjátok. –
fenyegetett meg minket játékosan és elindult a bejárat – kijárat felé.
- Akkor
ti most jártok? – tettem fel a kérdést.
- Nem.
Dehogy. Ő a legjobb barátom. Csak folyamatosan ezt játsszuk. Olyan, mint a
Larry Stylinson.
- Aha.
Amúgy bármennyire nehéz ezt mondanom, de nekünk is indulni kell haza. – szólt Zayn.
- Ó! Ne
már. Olyan jól éreztem magam. – nyavalygott Liam.
- Akkor
menjünk. Már úgyis elfáradtam. – jegyezte meg az egyetlen lány tag.
Szép
lassan haladtunk a kocsi felé, miközben az élményeinket osztottuk meg egymással.
A haza úton mindenki bealudt kivéve én és Liam.
-
Szerintem hívd el randizni. – tanácsolta nekem.
- De mi
van ha nemet mond? – kérdeztem kétségbe esetten.
- Nem fog.
Te nem láttad kívülről azt amint én. A mosolya majdnem körbe érte a fejét.
- Akkor
elkísérem majd az ajtóig, és ott megkérdezem.
- Én
meg itt tartom a fiúkat.
- Köszönöm.
- Sok
sikert. – mondta és lepacsiztunk.
A
beszélgetésünk után mindketten a csöndben maradtunk. Én azon gondolkoztam,
hogy, hogy hívjam el. Nem sokára meg is érkeztünk Em-hez. Felébresztettem és
kiszálltam vele az autóból.
Az ajtónál
szembe fordult velem és megköszönte a mai napot.
-
Louis, nagyon jól éreztem magam ma. És köszönöm, hogy elvittél, vagyis
elvitettek. – javította ki magát.
- Nincs
mit. Ömm . . . azt szeretném kérdezni, hogy . . . inkább felejtsd el.
- Nem
illik félbe hagyni egy kérdést.
-
Eljönnélvelemrandiznivalamikor? – hadartam el.
- Hogy mit beszélsz?!
- Azt kérdeztem, vagyis próbáltam, hogy... El jönnél-e velem randizni?
- Hogy mit beszélsz?!
- Azt kérdeztem, vagyis próbáltam, hogy... El jönnél-e velem randizni?
- Persze.
Örömmel. – mosolygott.
-
Remek. Akkor majd hívlak. Szia! – és elrohantam.
- Nem
is tudod a számom. – kiabált utánam.
- Azt
te csak hiszed. – intettem neki és beszálltam a kocsiba.




Jujj nagyon cukik:) (Harry a kedvencem)de ezt a blogot olvasni fogom...(Harry pervez része :D folytatást
VálaszTörlés