2012. december 3., hétfő

III. Fejezet




Emily szemszöge:

Gyorsan elköszöntem Louistól, és a kijárat felé siettem. Amint kiléptem az épületből, megcsörrent a telefonom.
*- Szia Picúr! Úgy látom zavarba hoztak. - és láttam magam előtt elvigyorodik.
- Nem igaz. Nem is voltam zavarban.
- Hiszi a piszi. Azért bámultad a földet. Amúgy köszönni luxus?
- Szia Austin! Azért bámultam a földet, mert tetszett. Lehet, hogy ilyen lesz a járdám. Megfelel? – a hangom kissé gúnyos volt.
- Tökéletes. Ugye nem felejtetted el a délutánt?
- De. Mi lesz?
- Komolyan mondom a saját szülinapodon kívül semmit sem tudsz megjegyezni.
- Hazugság A tiédet is tudom.
- Na, akkor mikor van?
- Június 30.
- Tényleg tudod. - hallottam a hangján, hogy nem igazán akarja elhinni.
- Azt hitted viccelek?
- Aha. Na, a délutánra visszatérve, megbeszélés lesz. Simonnal. Háromra legyél ott.
- Simon. Három. Szerintem menni fog, de inkább. . .
- . . . felhívlak, hogy megkérdezzem hol vagy.
- Imádlak.
- Én is téged. Szia.
- Hali.*

Mikor letettük, épp odaértem a kocsimhoz. Egyből haza mentem, mert gondoltam csinálok egy twitcam-et.
Az út olyan negyedóra volt, mert párszor gyorsabban mentem a megengedettnél. Amint megérkeztem átöltöztem egy kényelmesebb cuccba, majd bejelentkeztem Twitter-re. Mikor elkezdtem kamozni több százan kezdték el nézni. 

- Hali mindenkinek aki nézi. Tudom, hogy régen nem beszéltem veletek, de remélem nem haragszotok rám. Na de térjünk a lényegre. Kérdezzetek tőlem bármit és a lehető legtöbbre válaszolni fogok. - miután elmondtam a gondolataimat már elég sok kérdés érkezett.
- Az első kérdés küldője  @mary - től jött. Azt kérdezi, hogy milyen napon volt ma. A válaszom pedig, viszonylag jól. A következőt @JaneMorrison küldte. Ő azt szeretné tudni, hogy tényleg nem érzek-e többet Austin iránt barátságnál. Nem, nem érzek. Ő nekem olyan, mint egy második testvér. Soha nem lesz több. - még olyan egy óráig válaszolgattam a rajongóknak, amikor Austin hívott.
- Bocsi. Ezt fel kell vennem. Austin az.

*- Hali!
  - Szia, kislány! Elindultál már?
  - Nem. De már terveztem.
  - Hol vagy?
  - Otthon.
  - Akkor ha most elindulsz még ideérsz. Lehetőleg ne késs. Na puszi.
  - Szia. *

- Na srácok mára ennyi voltam. Megbeszélésre kell mennem. Sziasztok! - integettem a kamerába, majd kijelentkeztem és kikapcsoltam a gépet. Megint lecseréltem a ruháimat és újra a volán mögé ültem. 

És csodák csodájára nem késtem. Olyan sokat. Csupán pár percet. A mélygarázsból egyből Simon irodája felé vettem az irányt. Amikor benyitottam szembe találtam magam a One Directonnal.




 



Louis szemszöge:

- Fiúk, haladjatok már! El fogunk késni. És akkor Simon tuti megöl minket. És én még legalább meg akarom nézni a Toy Story-t. - kiabált Liam.
- Nem kell ordibálni. Itt vagyok.
- Te igen, de a többiek nem. Zayn, tökéletesen áll a hajad. Gyere már. - és elrángatta a tükör elől a mi rossz fiúnkat.
- Jól van. Mindenki itt van? Harry?
- Jelen.
- Niall?
- Én is itt vagyok?
- Louis rendesen felöltöztél? - és elég szembe tűnően végig mért.
- Én mindig normálisan szoktam felöltözni. - feleltem sértetten.
- Te is tudod, hogy ez hazugság. - simított végig a karomon Hazza.
- Jól van szivi. Most megsértődtem rád. - és elrontattam a kezemet.
- Ezt a kocsiba is tudjátok folytatni, de inkább ne tegyétek. Most pedig indulás. - adta ki a parancsot mi kis "apukánk".

Az út hozzánk képest csendben telt. Mindenki azon gondolkodott, hogy mit szeretne tőlünk a mi régi mentorunk. Általában ha akart valamit Ő jött hozzánk, hogy egy: beszéljen velünk, kettő: megnézze, hogy nem gyújtottuk-e fel a házat. Mikor megérkeztünk kitettek minket a főbejáratnál. Hála az égnek nem voltak rajongók. Beléptünk az ajtón és a lift felé vettük az irányt. Simon irodájába vezető úton felugrottam Niall hátára, de  mivel nem számított rá egy elég nagyot tanyáltunk.

- Louis! Az ég szerelmére normális vagy? Mi van ha kitöröm a nyakam? - ordibált rám a szőkeség.
- Jól van. Nyugi. Veszek neked valami kaját. - és most kijátszottam az aduászt.
- Rendben. Megbocsátok. Most az egyszer.

- Szia Simon.- rontottunk be az ajtón.
- Fiúk. Örülök, hogy megérkeztettek. Ma nem csak mi leszünk, hanem mint látjátok itt van Katy és Austin. - mindketten csak biccentettek egyet, majd visszatértek a dolgukhoz.
- Emily is mindjárt megérkezik . . . - és amint kimondta újból kicsapódott az ajtó.
- Rosszkor jöttem? Nem. Szia Austin. Sziasztok többiek. - mondta és lehuppant a gitárosa ölébe.
- Most, hogy mindenki itt van vágjunk is bele. - és elkezdet beszélni, beszélni és beszélni.

Úgy tűnt Liam és Katy kivételével senki nem figyelt. Zayn szerintem alszik, Niall és Harry kő, papír, ollóztak, Emily és Austin pedig egymást szórakoztatták.

- Na most, hogy mindent tudtuk ki van benne?
- Mibe? - kérdezte Em.
- A közös turnéról. - lökte le magáról Gitáros csávó válasz adás közben.
- Én benne vagyok. - tettem fel a kezem.
- Mi is. - kiabálták be a fiúk.
- És szerintem mi is. - jelentkezett Picúr.
- Akkor ezt megbeszéltük. Három nap múlva közös sajtó tájékoztató, ahol bejelentitek a turnét, de szeretném, ha a holnapi napot együtt töltenétek.
- Rendben. - szólt az egy hangú válasz mindenkitől.
- Mára végeztünk. - mondta Simon.
- Segíthetek? - kérdeztem és Emily felé nyújtottam a kezem.
- Azt megköszönném. - és rám mosolygott és bele kapaszkodott a kezembe.
- Amúgy hogy vagy?
- Köszönöm jól. És te?
- Meg vagyok. - és itt befejeződött a beszélgetésünk és beállt a kínos csend.

Következőnek a liftben szóltunk egymáshoz, amikor elbúcsúztunk.

- Holnap találkozunk. - köszöntek el szinte kísértetiesen egyszerre.
- Holnap. - mondtuk mi is, és kiszálltunk a liftből.




Annának: Em ruhája a találkozón

3 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Siess a kövi résszel!!

      Törlés
    2. Holnap lesz új rész. Ha ez kicsit boldogít kicsit hosszabb lesz az eddigieknél. Nekem az egyik kedvenc részem.

      Törlés