2012. november 17., szombat

II. fejezet


Hali! Ebben a részben már feltűnik a 1D, mint ahogy a kép is mutatja. Remélem tetszeni fog. Lécci írjatok komit.
Puszi: christmas.star






 Emily szemszöge:

 Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.

- Picúr, hol vagy és mit csinálsz? - kérdezte Austin
- Otthon. A kanapén. És köszönöm kérdésed, jól vagyok. Amúgy aludtam. - feleltem mogorván.
- Rendben. Tíz perced van, hogy ideérj.
- Hova? - értetlenkedtem.
- Próbára. Ha nem szeretnél elkésni, akkor siess, és válaszomat meg se várva, nevetve letette.

Amennyire a kómásságom engedte, kipatanttam az ágyból, és a szekrényem felé vettem az irányt. Gyorsan kikaptam pár ruhadarabot és berohantam a fürdőmbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem, felkaptam a fekete, szalagos bőr táskámat és beledobáltam miden fontosnak mondható dolgot. Már csak a kocsi kulcs kellett. Már mindenhol kerestem, amikor eszembe jutott, hogy lehet, hogy a helyén van. És csodák csodájára ott volt, így teljesen kész voltam az indulásra. Bezártam a lakásom, és beszálltam az én imádott Lamborghinimbe. Tíz óra negyvenkét perc. Mivel már elkéstem, nem siettem annyira.( Értsd: nem léptem át a sebesség határt.) Olyan fél órás késéssel toppantam be az arénába.

- Nézzenek oda. Úgy látszik haza talált az elveszett bárányka! - kiáltott fel Austin.
- Nagyon vicces vagy. Én is örülök, hogy látlak.
- Nincsen idő bohóckodni. Emily, fogd a mikrofont és mars énekelni. Táncosok, álljatok be.  Kezdünk. - osztogatta a parancsokat, az én szeretett menedzserem.

Épp, hogy felértem a színpadra, már kezdhetem is bele a dalba. Negyven perc folyamatos dalolászás után, kaptunk húsz perc szünetet. Gondoltam meg ismerkedek a táncosokkal.

- Sziasztok! Emily vagyok.
- Szia. Én Hanna vagyok. Ők pedig sorba Katy, Jessie, Mary, Sophie, Sky, Meg, Jack, Dan.
- Örülök, hogy találkoztunk. Első sorba szeretnék bocsánatot kérni, amiért késtem. Másod sorba előre is bocsi, ha összekeverlek titeket. Az arc memóriám nem épp a legjobb. - mondtam mosolyogva.
- Nem baj. Egy idő után majd megtanulod. - legyintett Sophie. Azt hiszem.

Idő közben Austinnék is csatlakoztak. így egy egész nagy társaság gyűlt össze. Beszélgetésünket Katy zavarta meg, amikor szólt, hogy vége a szünetnek. A lépcső felé haladtam, mikor Hanna feltűnt a nagy semmiből.

- Emily, csak szólni szeretnék, hogy a barátom most írt, és azt kérdezi, hogy a próba végére bejöhetnének-e?
- Persze. Nyugodtan.
- Rendben. Köszi. - mondta és megölelt.

A második felvonás, utolsó előtti dalánál tartottunk, amikor kinyílt az ajtó, és belépett a One Direction. Fogalmam sincs, hogy minek jöttek ide. Miután vége lett a számnak, Hanna lerohant a színpadról és Liam karjaiba vetette magát.

- Te tudtad ezt? - kérdeztem Austintól, aki szó szerint mögém osont.
- Most már igen. Amúgy ügyes voltál. - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szerinted pofátlan lennék, ha odamennék és elrabolnám a táncos vöröskét?
- Nem hiszem. Na indulj! - és szavait nyomatékosítva, lökött egyet rajtam.

Szép, lassan haladtam a célom felé, hogy legyen időm összeszedni a gondolataimat.

- Hanna szükségem van rád.  Ez az utolsó. Ha ez meg van, mehetünk haza. Aludni. Kérlek gyere.
- Oké. Fiúk, várjatok itt. Mindjárt jövök. Amúgy srácok, ő itt Emily. Emily, ők itt a One Direction.
- Halihó! - köszöntem.- Ígérem, csak öt percre kell nélkülöznetek. Úgyhogy megyünk. Sziasztok. - és mielőtt válaszolhattak volna, már ott is voltunk a helyünkön.

Gyorsan letudtok ezt az egy dalt, és végre vége volt a próbának. Összeszedtem a cuccomat, és elindultam az ajtó felé, amikor Kevin utánam szólt.

- Holnap ne késs! - kiabálta, én pedig szembe fordultam vele és rámosolyogtam.
- Rendben. Megpróbál . . . - de a mondatomat, már nem tudtam befejezni, mert sikeresen neki mentem valakinek, aminek következtében elestem.



Louis szemszöge:

Harryvel épp azon vitatkoztunk, hogy a Twix vagy a répa a jobb, amikor valaki nekem jött és elesett. Ez a valaki nem volt más, mint Emily. Gyorsan felé nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felállni. Amint stabil helyzetbe került egyből elkezdett beszélni:

- Sajnálom, hogy neked mentem. - szabadkozott, de a kezemet még mindig fogta. Nem mintha zavart volna.
- Semmi baj. Megesik az ilyen. - mosolyogtam rá, aminek következtében teljesen zavarba jött és  lehajtotta a fejét.

Vagy három percig álltunk így. Ő a földet bámulta, én meg az arcát fürkésztem. A gondolataim ide-oda csapongtak, amiből a hangja ébresztett fel.

- Örülök, hogy találkoztunk, de most mennem kell. Szia. - mondta, és kisétált az épületből. És legnagyobb bánatomra elengedte a kezemet.
- Haver, azt hiszem meg van mi, a te esetedben ki tetszik jobban, az új répás sorozatnál. - jegyezte meg Zayn.
- Nem igaz. Az új sorozatnál semmi, vagy senki se jobb.
- Kivéve ő. És ne is próbáld tagadni. Láttuk, hogy nézel rá. - veregette meg a hátamat Harry.
- Kész vagyok. Mehetünk. - jelent meg Hanna.
- Már épp kérdezni akartam, hogy hol vagy, mert mindjárt éhen halok. - simogatta meg a hasát Niall.
- Akkor út közben megállunk a Nando's-ba. - jelentette ki Liam, és megfogta Vöröske kezét.
- Indulás! - kiáltottam fel, és ráugrottam Hazza hátára.

A harminc percből, lett vagy  egy óra, mert kajálás közben letámadtak a rajongók.

- Végre itthon. - rontottam be a házba, és elterültem az ajtó előtt.
- KICSI A RAKÁS! - ordított fel Zayn, és mindenki rám vetette magát.
- Szálljatok. Le. Rólam. - nyögtem - Agyon nyomtok.

Szép lassan lemásztak, az én megrongált, gyönyörű testemről. Mire elég erőt összeszedtem, hogy feltápászkodjak, Liam és Hanna eltűnt, a többiek pedig a tv-t nézik.

- Mit nézünk? - kérdeztem, és beleültem Niall ölébe.
- Micimackót.
- Az jó. - mondtam és ezután néma csendben néztük a méz faló mackó kalandjait.



Em ruhája

1 megjegyzés: